XXII. Fidelitas Kongresszus – Beszéd
Tisztelt Fidelitas-közösség! Kedves Barátaim!
Először is engedjétek meg, hogy átadjam nektek a miniszterelnök úr üdvözletét! Éppen Győrben kampányol a háború ellen, de a lelkemre kötötte, hogy két dolgot feltétlenül mondjak el nektek. Az egyik, hogy köszönjem meg azt a munkát, amellyel politikusi és politikai közösségünk következő generációját építitek. A másik pedig az, hogy biztassalak benneteket: az előttünk álló szűk öt hónapban adjatok bele apait-anyait.
A kampány környékén járja nálunk egy mondás: a kampány olyan, mint egy sportmérkőzés, az utolsó percig nem lehetsz biztos a győzelemben. És mindig csak a végén derül ki, hogy elég jól küzdöttél-e. Szerintem a helyzet ennél is súlyosabb, és a kampány ugyan jogilag nem, de lélekben már elkezdődött. És már most jól kell küzdeni, ugyanis nem pontozásos, hanem kitütéses győzelemre játszunk. Ehhez pedig az első perctől hajtani kell. Minden generációnak oda kell tennie magát. Ezt kéri tőletek a főnök is!
Én pedig hozzáteszem: a két dolog – a generáció építése és a ránk váró kampányfeladatok teljesítése – szorosan összefügg. Lényegében ugyanannak az éremnek a két oldala. Köztudomású, hogy a magyar nemzedéki alapon szerveződő nép. Nekünk mindig voltak nagy nemzedékeink. A 19. században a reformkor költői és politikusai, a forradalmár fiatalok és a kiegyezés kovácsai, a dualizmus államférfiai. A kommunizmus idején az ’56-osok, a népi mozgalom nemzedéke, majd a rendszerváltók: a Fidesz alapítói. Minden nemzedéknek megvan a maga feladata, amelyet a sors – vagy a magyar történelem ura – kiszab rá. Egy nemzedék kiválósága pedig abban áll, hogy ezt a feladatot teljesíteni tudja. Ma pedig úgy áll a dolog, hogy ti vagytok a rendszerváltozás utáni harmadik nemzedék.
Az első a rendszerváltóké: ők a Fidesz alapítói. A második a miénk, a mostani 35 és 50 év közöttieké, akik alatt az ország végérvényesen nemzeti, jobboldali irányt vett. Ez annyira így van, hogy bár az ellenfelünk most is baloldali, a baloldaliak pénzelik, balról mondják meg neki, mit csináljon – mégis jobboldalinak hazudja magát, mert Magyarországon csak a jobboldal tud választást nyerni. És pontosan ezért nem fognak nyerni soha. A baloldaliak nem tudják magukat nemzetivé maszkírozni, és megtéveszteni a magyarokat. Ez a nemzedék ezt adta ennek az országnak.
És ti vagytok a harmadik nemzedék. A ti sorsotokat, a ti küldetéseket is a történelem jelölte ki. A világ egyre veszélyesebb és kaotikusabb. Konfliktus konfliktus hátán. Háborúk, járványok, áramszünetek, természeti katasztrófák, energiahiány, drágaság, éhínség, polgárháborúk egymás hegyén-hátán. Egyre közelebb hozzánk. Új technológiák jelennek meg, megokosodó gépek, melyek csodákra képesek. Soha nem volt ilyen könnyű kapcsolatba lépni egymással, mégis egyre nagyobb a szakadék az emberek között. A közösséget összetartó erők kihívások előtt állnak. A ti dolgotok ezeknek ellentartani.
Új ideológiák jellennek meg, nem egy közülük éppen azt hirdeti, fel kell adni a személyes identitást, a családot, a nemzetet a békét és a biztonságot, hogy jól tudjunk reagálni a változásokra. Nektek kell jobb válaszokat találni a balos megfejtéseknél! Láttuk, azok hova vezetnek, nem kérünk belőlük. S nektek kell szembenéznetek a fenyegető háborúval. Mert a háború ma a legkomolyabb, legközvetlenebb fenyegetés, amely a legfiatalabbakat éri el először. És így fenyegeti Magyarország jövőjét is.
Európa vezetői ma háborúra készülnek. Nem titkolják, vállalják, sőt talán még büszkék is rá. Ez nem egy politikai szlogen: ez valós program, amely a szemünk előtt zajlik. Az Európai Bizottság tervei szerint a kontinensnek 2030-ra készen kell állnia egy háborúra. A Bizottság elnöke szerint az uniót értékelő legutóbbi beszédében azt mondta, Európa harcban áll. Egyesek már a hadigazdaságra való áttérésről beszélnek, és a legnagyobb uniós országok vezetői meg is alapították a Hajlandók Koalícióját. Hajlandóak a háborúra.
Mi, magyarok az elmúlt harminc évben ahhoz szoktunk, hogy lehet saját véleményünk, és annak hangot is adhatunk. Sőt, ha nagyon akarjuk, a törvényes keretek között tehetünk is azért, hogy másokat meggyőzzünk, és végül a véleményünkből politikai cselekvés és döntés szülessen.
Háborús készülődés idején azonban ez nem így működik. Ha a vezetők kimondják, hogy háborúra készülnek, és a közösség tagjai nem tiltakoznak azonnal, akkor hamar vége van a dalnak. Ha eldőlt a dolog, és Európa háborúba megy, akkor már senkit nem érdekel, hogy mit gondolsz a háborúról: azt kell csinálnod, amit mondanak. „Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére”. Katonának az való! – ne felejtsétek el. Ilyenkor már egyik brüsszeli vezetőt sem érdekli, hogy milyen álmaid vannak, milyen karriert szeretnél, lesz-e családod, hány gyermeket szeretnél. Háborús készülődés idején egyetlen dolgod marad: felkészülni. Aki erre nem áll rá, az „a győzelmet szabotálja”.
Ha háborús felkészülés van, nem az a kérdés, hogy pizzát vagy gyrost rendelsz, hanem hogy jut-e elég étel mindenkinek. Nem az a gondod, hogy a nyáron az Adriára vagy Görögországba mész, hanem hogy holnap nem rántanak-e be szolgálatra. Nem az a dilemmád, hogy lakást vegyél Budapesten, vagy kertesházat az agglomerációban, hanem hogy legyen otthon háromnapi hidegélelem, ha menni kell. Egy hadigazdaságban nem az a kérdés, hogy jövőre többet keresel-e, előléptetnek-e, hanem hogy fizetnek-e bármennyit, vagy európai kötelességből robotolsz nap mint nap.
És ha tényleg kitör a háború, nem számít, szeretnél-e továbbtanulni: akkor menned kell a frontra. Egy HIMARS-rakéta kilövése 150 ezer dollár, azaz ötvenmillió forint. Ebből akár négy-öt magyar hallgató is kaphatna egyéves ösztöndíjat a Harvardon. De háborúban a pénz nem ösztöndíjra megy, hanem rakétára. És rakétából naponta százakat lőnek ki.
A dolog mindig úgy indul, hogy valaki azt mondja, sorkötelezettség, vagyis el kell kezdenetek a felkészülést. Nem véletlen, hogy éppen a háborút leghangosabban támogató kormányok vezetik be újra a sorkatonaságot.
Németország éppen ezen a héten jelentette be: mostantól a 18 év feletti férfiakat kötelező alkamassági vizsgának vetik alá. Dániában már a nőket is besorozhatják. Horvátországban pedig már ki is küldték a behívókat. És biztosak lehetünk benne: a példa ragadós lesz. A háborús vonaton nincsen fék, onnan nem engedik az embert csak úgy leugrálni.
Ha Ukrajna csatlakozik az Európai Unióhoz, akkor nincs megállás. Mert akkor nincs jogi akadálya annak, hogy az Brüsszel az unió minden erőforrását a háborúra költse. Mint ahogy nem lesz jogi akadálya annak sem, hogy uniós államok katonáit Ukrajnába küldjék. Ez nem vészforgatókönyv, hanem a brüsszeliek terve. Ahogy a Tisza politikusai el is mondják: „ha Ukrajna tagja az uniónak, akkor jogos, hogy oda a mi katonáink bemennek”. Valójában ezt akarják, erre készülnek. Ezért akarják Ukrajnát turbófokozatban felvenni az EU-ba.
És ha Magyarországnak olyan kormánya lesz, amely brüsszeli parancsra a háború, Ukrajna végsőkig tartó támogatása mellett teszi le a voksát, akkor idehaza is kötelező sorozás lesz. Ruszin tábornok már meg is mondta a maga keresetlen, kötekedő biztiőrstílusában: „slava ukraini”, „mindenkit be fognak rántani”. Kiráz tőle a hideg! Azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül – gondolom, ti is így éreztek.
Jobb lenne mindezt elkerülni. Tudom, hogy sokszor ellenszélben vagytok, amikor békepárti álláspontot fogalmaztok meg. Elég egy mondat, és már ott is terem valaki, hogy „leoroszügynöközzön”. De higgyétek el: nektek van igazatok, és a többség veletek van. Büszke magyarok vagytok, aki nem akar meghalni más háborújában.
Veletek van a többség idehaza, és veletek van a világban is. Amerikában vállon veregetik a magyarokat. Az európai szövetségeseink száma naponta nő. A Közel-Keleten és a Távol-Keleten sorban állnak, hogy magyarokkal szelfizzenek és összejöjjenek. Brüsszel van elszigetelt, lesajnált, kisebbségi állásponton – itthon is, és a világban is.
És nemcsak igazatok van, hanem a helyes ügyért álltok ki. Ti mondjátok ki azt, amit ma Európa döntő többsége érez: békét akarunk, nem háborút; erős Európát akarunk, nem sodródó kontinenst; sikeres Magyarországot akarunk, nem bábállamot. Ti vagytok azok, akik nem félnek kimondani, hogy a mi küldetésünk nem kevesebb, mint megmenteni Magyarországot és Európát a háborúpárti liberálisoktól. Európa és Magyarország számíthat ránk!
Olyan világban élünk, ahol a nyilvánosság szerkezete átalakul. A pozíció nem legitimál többé. Ezért a mondandónk ereje nem azon múlik, mi van a névjegykártyánkra írva. Azoknak áll a zászló, akik szellemesen, hitelesen és őszintén képviselik és meg is élik azt, amit helyesnek vallanak.
A politika is egyre inkább alulról szerveződik. Ahol a jobboldal sikeres, ott mozgalom formáját ölti. Egyesült Államok, Csehország, Franciaország, Magyarország. Legyetek ennek a mozgalomnak az arcai, szervezői és felhajtó erői! Ez az a küldetés, amire a ti nemzedéketek vállalkozhat.
Mutassuk meg együtt, meg kell mutatnunk együtt a háborúpárti liberálisoknak, hogy Magyarország rend van és szabadság, és ez így is marad. Hogy itt jó élni, és ez így is marad. És itt béke van, és így is marad. Ahogy a dalban is szerepel: „béke van – felejts el minden háborút!”. Nem leszünk Brüsszel katonái! És akkor, de csakis akkor: együtt, a három nemzedék együtt, naggyá fogja tenni Magyarországot!
Köszönöm, hogy ebben a küldetésben veletek együtt lehetek! Isten éltesse a Fidelitast, Isten éltesse Magyarországot!
