Portfolio – Orbán Balázs: Mások a túlélésre játszanak, mi már javában rajzoljuk az új stratégiánk térképét
Európában minden ország költségvetése szenved, Magyarország viszont csökkentette idén a deficitet, és több fontos célt is elért – jelentette ki a Portfolio-nak adott interjújában Orbán Balázs. A miniszterelnök politikai igazgatóját kérdeztük a magyar gazdaság idei évéről, a jövő évi kilátásokról, Magyarország strukturális kihívásairól, az euró-forint árfolyam mozgásáról, a költségvetés helyzetéről, a gazdaságpolitikai irányítás átalakításáról, a vendégmunkás-szabályozás módosításáról, az orosz-ukrán háború lehetséges kimenetéről, valamint az új amerikai adminisztráció hivatalba lépésének rövid és hosszú távú következményeiről. Aggasztónak nevezte, hogy nem látni azt a német stratégiát, ami az ipar hanyatló helyzetét kezelné. A magyar kormány megítélése szerint az innen érkező kihívásra diverzifikációval érdemes válaszolni, ez pedig összefügg a konnektivitás alapú stratégiával. Ezzel összefüggésben kijelentette: jövőre már működés közben láthatjuk az új magyar gazdaságpolitikát. Előrevetítette azt is: a háború lezárása egy valódi fordítókorongként tud működni.
Turbulens év volt a 2024-es év, mind közéleti, politikai, mind gazdasági, mind személyes oldalról. Hogyan értékelné ebből a szempontból az idei évet?
Valóban turbulensnek nevezhető az idei év, de az egész 2022-től tartó időszakot ilyennek mondanám. Ez a kormányzati ciklus a szomszédban zajló háború árnyékában kezdődött, ezért az azóta eltelt időszak legfontosabb kormányzati feladata a konfliktusból való kimaradás és a konfliktusból eredő negatív hatások mérséklése volt. Könnyűnek hangzik, de ha körbenézünk, akkor azt látjuk, hogy nincs olyan uniós ország, amelyiknek sikerült volna. Mára elmondhatjuk, hogy Magyarország nem vált hadviselő féllé, nem vesz részt a gazdasági hidegháborúban, ebből a pozícióban pedig felépült egy régiós kulcsállami szerep a nemzetközi politikában. Ennek következtében pedig hazánk a háború utáni rend meghatározó szereplőjévé válhat, amit kézzel fogható gazdasági lehetőségekre lehet beváltani.
Idehaza társadalmi béke és biztonság van, megfizethetőek a rezsiárak, eltűnt a háborús infláció, egyensúlyban a költségvetés, bérnövekedés indult el – ez szinte egyetlen más európai országról nem mondható el így együtt. Azok az országok, amelyeknek nem sikerült a háborúból való kimaradás, nagy árat fizetnek. A magyar kormány következetes kiállása tehát kifizetődött.
Azt se felejtsük el, hogy a háború okozta gazdasági krízis és energiaválság miatt óriási, több ezer milliárd forintot kitevő költségvetési forrásokat kellett mozgósítani a számunkra kulcsfontosságú társadalompolitikai eredményeink megvédésére, családtámogatások, rezsivédelem, nyugdíjak, egyáltalán a munkahelyek megvédésére, valamint a haderőfejlesztésre. Ezt nehezítette a borzalmas kamatkörnyezet és a magas infláció, amivel szemben szintén fiskális eszközökkel kellett védekezni. Ennek most vége, most tehát újabb intézkedések jönnek a fiatalok, munkából élők és nyugdíjasok megerősítésére.
Mi volt ennek az évnek a legfőbb tanulsága ezek alapján az Ön számára?
Az, hogy megéri kitartani az álláspontod mellett, mert akkor tudsz megerősödve kijönni ezekből a turbulens időszakokból. A magam számára a személyes tanulság is ez, ki kell tartani, akkor is, amikor a legerősebbek és a legigazságtalanabbak a támadások. Akik erősnek akarnak látszani, azok csak rövid távon tűnnek félelmetes ellenfélnek, a kitartóak hosszú távon mindig győznek. Hiába a sok okoskodó, óvatoskodó, megalkuvó, besimuló, hajbókoló mentalitású vélemény, ha Magyarország jól értékeli a világ változását, jó stratégiát választ, bátor és egyenesen kommunikál, akkor az meghozza az eredményt, mi kinn vagyunk a vízből, más országok pedig éppen elsüllyednek.
Finoman szólva igencsak vegyes az idei gazdasági teljesítmény megítélése. Visszatért a gazdasági növekedés, de távolról sem olyan mértékben, mint azzal a kormány számolt. Megvalósult egy ritkán látott reálbéremelkedés, de a lakossági fogyasztás nem robbant fel. A forint euróval szembeni árfolyama a legerősebb idei pontjához képest 40 egységgel is volt feljebb. De közben a hitelminősítői értékelésekből összességében szinte sérülésmentesen jött ki Magyarország. A költségvetési hiány csökken, a folyó fizetési mérleg többletes, nincs ikerdeficit, az államadósság viszont alig akar csökkenni, és uniós forrásokat is veszíthet hazánk tartósan. Hogyan értékeli a kormány a magyar gazdaság idei teljesítményét?
Ha precízen akarunk értékelni, akkor szerintem az a korrekt, ha azt mondjuk, hogy az idei év sokkal jobb volt, mint a tavalyi, de kevésbé jobb, mint amit majd jövőre látunk. Ez nem rossz eredmény szerintem. Mindezt ráadásul úgy tudtuk megvalósítani, hogy a költségvetés helyzete stabil maradt, az Alaptörvényben foglalt államadósság-szabály nem sérült, ami véleményem szerint szintén nagy fegyvertény. Ha megnézzük a környező országokat, Ausztriától Lengyelországon át Romániáig, sőt Németországot és Franciaországot is beleértve, mindenhol azt látjuk, hogy a költségvetés szenved. Óriási bravúrnak tartom, hogy ebben a helyzetben is egy nagyon felelős költségvetési gazdálkodás mellett több fontos célt is elértünk.
Melyek ezek a főbb célok?
Infláció lenn, kamatok lejjebb, bérek rég nem látott mértékben nőnek, családtámogatások bővülnek, foglalkoztatási adatok kiválóak, megtakarítások szépen mutatnak, fogyasztás visszaáll a korábbi szintre, beruházások is jobban állnak, mint több uniós országban, turizmus számai az egekben, nemzeti vagyon bővül, rezsi az uniós országok között a legalacsonyabban, nagy volumenű gyárépítések és infrastruktúrafejlesztések zajlanak, élelmiszeripart soha nem látotta mértékű támogatások segítik – ez 2024 mérlege röviden. Ebben a nehéz európai környezetben szinte az egyetlen uniós ország vagyunk, ami ilyen alaphelyzetből tud további nagy család-, lakhatás és vállalkozástámogató programot indítani. Míg mások a túlélésre játszanak, mi már javában rajzoljuk az új stratégiánk térképét.
A forint idei teljesítménye viszont nem éppen a pozitív olvasatot tükrözi.
Mára már nyilvánvaló, hogy az Amerikában történő események hatnak az eurózónára, és azokra a valutákra is, amelyek az eurózóna szomszédságában léteznek. Éppen ezért ezt a kérdést nem érzem strukturális problémának, inkább a világpolitikai helyzet következménye. A jegybanknak természetesen feladata, hogy erre is odafigyeljen. Szeretnénk, ha kevésbé lenne változékony az árfolyam, de ha a háborúnak vége és nincs dollár-euró valutaháború sem, akkor ezeknek a kisebb valutáknak a volatilitása is csökkenni fog.
Ha már strukturális vagy nem strukturális problémákat említette. Mit tekint a kormány strukturális problémának?
Strukturális kihívásnak tekintem a gazdasági növekedést. A fogyasztás szempontjából fontos elmondani, hogy a 2023-as rossz év után a 2024-es év regionális összevetésben is jó, és 2025-ben is hasonló kedvező számokat, 3-4 százalékos bővülést fogunk látni. A beruházási ráta tekintetében az uniós rangsor nagyon kedvező 8. helyén voltunk még ebben a nehéz évben is. Miközben jövőre elképesztő méretű beruházások indulnak el mind mennyiségben, mind nagyságrendben, a legkülönböző területeken: infrastruktúra-fejlesztés, magasépítés, mélyépítés, intézményépítés, intézményfejlesztések. Az ehhez szükséges állami forrásokat beterveztük a jövő évi költségvetésbe, összesen több mint 300 új beruházás indul, amelyek összege meghaladja a 8100 milliárd forintot.
Az európai uniós forrásoknál sem látok strukturális problémát. A jövő évi költségvetésben 3700 milliárd forintnyi forrás van betervezve, miközben a forráslehívások rangsorában most éppen a 7. helyen állunk a huszonhét tagállam közül. Vannak, akik azon dolgoznak, hogy elvegyék tőlünk ezeket a forrásokat, de ezeket a támadásokat eddig mindig el tudtuk hárítani, és ezután is el fogjuk tudni hárítani. A növekedés ipari, termelési dimenziója a nehezebb dió, mert a háború miatt a teljes európai gazdaság is megsérült, és ez hat az exportszámokra. Az export ebben az évben még csökkenhet, ami elsősorban a felvevő piacok, különösen a német gazdaság rossz teljesítményének a következménye. Jövőre már biztosan növekedés lesz. Ami viszont továbbra is aggasztó, hogy egyelőre nem látok német stratégiát arra, hogy ők hogyan kezelik ezt a helyzetet.
Hogyan készül ennek a problémának a kezelésére a kormány?
Diverzifikálnunk kell, és erre jó a konnektivitás alapú stratégia. Nem elszakadásról vagy kiszakadásról van szó, ahogyan ez a kérdés egyes vitákban megjelenik, hanem kockázatcsökkentésről. Ha továbbra is csak abban bízunk, hogy a német gazdaság húzza majd Magyarországot a következő öt évben, akkor az hamis bizodalom.
Aki egy lóval akar elindulni a négyesfogat-versenyen, az biztosan veszíteni fog. Muszáj diverzifikálni szektorok, piacok, finanszírozási lehetőségek, befektetések és technológia területén. 2025 lesz az első olyan év, amikor megmutatkoznak a magyar konnektivitás-politika első eredményei. Az elmúlt egy-két évben meghoztuk az ehhez szükséges döntéseket, és jövőre már működés közben láthatjuk az új magyar gazdaságpolitikát. Ebből pedig egy sokkal jobb makrogazdasági pálya is kirajzolódik.
Maradva még a 2024-es évnél, de már a kormány gazdaságpolitikai terveinél, amelyek a 2025-ös évet is meghatározhatják. Az idei évben elmaradó GDP-növekedés miatt van szükség a több elemből álló gazdaságélénkítő programra, gondolok itt a lakhatási támogatásokra, vagy akár a kkv-kat célzó Demján Sándor Programra?
Azt látjuk, hogy a felszabaduló költségvetési mozgásteret – kisebb adósságszolgálat, alacsonyabb energiaköltségek, kedvezőbb kamatkörnyezet – a munkából élők és a családok támogatására kell fordítani. Ez pozitív hatással van a GDP-re is. Az inflációt sikerült ugyan letörni, de a magasabb árszinttel szemben hosszú távon bérnövekedéssel lehet védekezni, ezért fontos a reálbérnövekedés magas szinten tartása.
A lakhatási kérdés pedig mára gyakorlatilag az egyik legfontosabb európai társadalmi üggyé vált. Magyarország kedvezőbb helyzetből indul, mert nálunk 90%-os a saját tulajdonú ingatlanban élők aránya. Ezt versenyelőnyként azonosítottuk, Németországban ugyanez az arány 50 % alatti. Ahhoz viszont, hogy ezt a kedvező arányt hosszú távon is tartani tudjuk, a fiatalok lakhatáshoz jutását meg kell segíteni, ezért fokoztuk és komplexebbé tettük a támogatási programokat. Ugyan az ingatlanárak emelkedése magával hozza a háztartások vagyonának növekedését, viszont a budapesti és néhány más lokális helyzet extra beavatkozást kíván. A gazdaságpolitikai akcióterv harmadik pillére a hazai kkv-kat célozza, ennek keretében már 1400-1500 milliárd forintnyi megmozduló forrásról van szó. Az a tervünk, hogy apró patakokból folyóvá duzzasztjuk a kkv-szektort.
Az intézkedésektől azt várjuk, hogy a kisvállalati szektorból újra ki fog tudni nőni egy olyan magyar tulajdonosi háttérrel rendelkező réteg, amely a nagyobb középvállalati mezőnyben és hosszú távon az exportpiacon is megállja a helyét.
Rátérve a kilátásokra, és ezen belül is a 2025-ös évre, a jól beazonosítható kockázatok között gondolom a kormány mátrixában az első helyen szerepel a háború kérdése. Ez határoz meg mindent jövőre, nem csak a politikai, geopolitikai környezetet, hanem a gazdasági lehetőségeket is?
A háború ügye a legfontosabb tényező, amely meghatározza a közeljövőt. Bárhol jár az ember a világban, Közép-Európa sajnos most legtöbbször ebben az összefüggésben kerül elő. A térség hosszú távú jövőképét alapvetően határozza meg, hogy háborús ütközőzónaként vagy globális találkozási pontként látnak minket, illetve láttatjuk magukat. Ha nincs háborús veszély, akkor van befektetői érdeklődés, ha nincs háború, akkor nincsenek szankciók, nincs energiaellátási problémák, nincsenek a háborús területekre jellemző gazdasági túlfűtöttségre utaló jelek, van viszont fokozódó termelés és kereskedelem, vagyis gazdasági teljesítmény és bérnövekedés.
A háború lezárása tehát egy valódi fordítókorongként tud működni.
És jól láthatóan a magyar kormány arra fogad, hogy az új amerikai adminisztráció felállásával javulnak a háború lezárásának az esélyei.
A hivatalba lépő amerikai adminisztráció elkötelezett abban, hogy lezárja ezt a konfliktust. Az USA abban a helyzetben van, hogy nagy súllyal esik latba a szava, vannak eszközei a béke elérésére. Fel kellene végre ismerni azt az új realitást, hogy van egy amerikai elnök, aki azért kapott történelmi mértékű támogatást az Amerikai Egyesült Államokban, mert azt ígérte, hogy békét fog csinálni. Ezt az ígéretet bizony – így vagy úgy – be fogják tartani.
Nem mindegy ugyanakkor a térség és benne Magyarország jövője és megítélése szempontjából ugyanakkor, hogy milyen lezárása lesz ennek a háborúnak.
Pontosan ezért szeretnénk, hogy ne csak egy orosz-ukrán határvitát rendező megállapodás szülessen, hanem hosszú távon rendeződjön Oroszország és a NATO, illetőleg az USA közötti viszony. Szeretnénk, ha az Oroszország és a Nyugat közötti gazdasági és energetikai kapcsolatokat is visszaállnának, ebből ugyanis jelentős előnyök származhatnak Magyarország számára is.
Az elmúlt napok miniszterelnöki nyilatkozatai alapján a kormány alapforgatókönyvben azzal számol, hogy Ukrajna elveszíti ezt a háborút, jól értelmeztem ezeket a kijelentéseket?
A magyar kormány álláspontja magyarbarát pozíció, nem oroszbarát vagy ukránbarát. Azt javasoljuk, hogy a háborús politikát békeretorikára és békepolitikára kell cserélni. Ezt javasoljuk az Európai Uniónak és a háborút vívó két félnek is. Az tagadhatatlan, hogy a fronton is új realitás van. Azok a hurráoptimista elemzői vélemények, amelyek szerint Ukrajna képes a 2022-es vagy a 2014-es invázió előtti helyzethez képest értelmezhető sikereket elérni a fronton, nem reálisak. Mi ezt régóta mondjuk, kapunk is hideget-meleget. Aztán mostanra több százezer ember meghalt, egy ország romokban, a támadó fél mindenhol szorongat, és az ukránok számára kiút kellene. Megértjük a nehéz helyzetüket, de a mi feladatunk a magyar érdek képviselete. Ezért megpróbáljuk az európai uniós partnereket meggyőzni, hogy azt az országot, amit az EU támogat, azt is a béke felé kellene terelni. A döntés viszont az övék. Legutóbbi példa a karácsonyi tűzszüneti javaslat. A magyar miniszterelnök bravúros tárgyalásokkal ki tudott nyitni egy ajtót, de azt a felek döntik el, hogy bemennek-e azon az ajtón. Az egyik fél oldaláról volt nyitottság, a másik fél oldaláról nem volt nyitottság. Ez van, lelkük rajta, mi viszont nem vagyunk hajlandóak ezen a háborún rajtaveszteni.
Ha onnan közelítjük meg a kérdést, hogy az új amerikai adminisztráció akár az Ukrajnának nyújtott támogatás mérséklésével nyomás alá helyezheti az európai felet, akkor elképzelhető, hogy Ukrajna eddigi legerősebb nyugat-európai szövetségesei is a támogatásuk határára érnek?
Látva az USA súlyát és jelenlegi jelentőségét Ukrajna támogatásában, kijelenthető: ez egy olyan pénzügyi teher lenne, amit az EU nem tud vállalni. Németország például az idei évhez képest jövőre a felére csökkentette az Ukrajnának nyújtott katonai támogatás mértékét a költségvetési törvény szerint, miközben az ukránok kétszeres, sőt négyszeres emelt összeget szeretnének. A szakadék tehát növekszik az igények és a lehetőségek között.
És azt se felejtsük el, hogy ha az USA csökkenti a katonai támogatást, akkor Ukrajna képességei nagyon rövid időn belül nagyon jelentősen csökkennek. Minden katonai szakértő abban egyetért, hogy azt a katonai támogatást, amit az Amerikai Egyesült Államok egyszerűen technológiai oldalról képes nyújtani Ukrajnának, azt Európa nem tudja átvenni.
Fogunk még beszélni az új amerikai vezetés lehetséges következményeiről Európára és ezen belül Magyarországra nézve, de maradjunk még a jövőre esedékes kockázatok azonosításánál. Ez pedig a német gazdaság és német ipar szenvedése. Lehet ebben fordulat?
Németország számára tragikus a helyzet. Megszakította a számára kedvező energetikai és gazdasági együttműködést Oroszországgal, amivel a saját iparának versenyképességét lerontotta költségoldalon. Emellett belement egy kereskedelmi háborúba Kínával, ami a legfontosabb exportterülete a német gyártóknak, vagyis a piaci oldalon is ellehetetlenítette magát. Emellett van egy új amerikai adminisztráció, ami az eddigi, Németországgal szemben számára kedvezőtlen kereskedelmi pozíciót meg akarja változtatni, de a német kormány politikai és ideológiai okokból teljes mértékben elzárkózik az amerikai kormánnyal való stratégiai együttműködéstől. Miközben tehát mindhárom szereplőhöz képest alárendelt pozícióban van a kulcsterületeken, mindhárom szereplőtől elmarta magát és bezárkózott. Ez így nyilván fenntarthatatlan. Ebből a trilemmából kellene kitörniük a németeknek, ráadásul több mint egy irányba kellene nyitni, különben egyszerűen strukturálisan nem fogják tudni megállítani ezt a stagnálást. És az, hogy az európai gazdaság hozzá van láncolva ehhez a süllyedő német hajóhoz, az hosszú távon nem egy életképes megközelítés.
Viszonylag friss kockázatként lehet azonosítani a magyar gazdaság közeljövőjét illetően a szigorúbb vendégmunkás-szabályokat. Fennáll a veszélye ugyanis annak, hogy a munkaerő rendelkezésre állása lesz a növekedés korlátja, akár már jövőre, ennek hatására. Nem tart ettől a kormány?
A magyar kormány a bevándorlásban elsődlegesen társadalmi problémát lát, nem gazdasági kérdésként kezeli az ügyet. Úgy gondoljuk, hogy a multikulturális társadalom kialakulása, ami felé több nyugat-európai ország elindult, hosszú távon versenyhátrányt jelent majd számukra. Mi büszkék vagyunk arra, hogy Magyarországon monokulturális társadalom van, és ezt szeretnénk megőrizni, mert megítélésünk szerint hosszú távon versenyelőnyt jelenthet számunkra.
Ezért a legszigorúbb bevándorláspolitikát szeretnénk fenntartani az Európai Unión belül.
Mi változik mostantól a gyakorlatban?
Először is megnyugvással figyeljük azokat a számokat, amelyek azt mutatják, hogy a Magyarországon tartózkodó külföldiek aránya a többi uniós országhoz képest a legalacsonyabb. Ez szerintünk nem probléma, hanem kivaló hír. A magyar munkahelyeket elsősorban magyaroknak kell betölteniük. Ha vannak olyan munkakörök, amelyeket nem tudunk betölteni, akkor először a hazai munkaerő-tartalékokat szeretnénk felszabadítani. A miniszterelnök minden alkalommal arra ösztökéli a kormány tagjait, hogy tegyenek újabb erőfeszítéseket, például béremelésekkel tegyék vonzóbbá ezeket a munkaköröket, vagy olyan területekre tereljék az új ipari kapacitások kiépítését, ahol jelentős munkaerő-tartalék van. Most azt a döntésünket erősítettük meg, hogy ha ezek az erőfeszítések nem járnak sikerrel rövid távon, csak akkor lehet egy nagyon szigorú kvótarendszer alapján, a korábbiakhoz képest is a felében limitált számban vendégmunkásokat behozni, ha magyar emberek nem akarják betölteni az adott álláshelyet. De ebben az esetben is 100%-os garanciát akarunk arra vonatkozóan, hogy ezek a vendégmunkások nem maradnak az országban, hanem hazamennek. Aki tehát nem köt visszafogadási egyezményt, az nem számíthat kedvezőbb szabályokra.
Ezek szerint a magyar munkaerőtartalékban bízik a kormány jobban. De épp ezért a Kelet-Magyarországon is jól beazonosítható munkaerőtartalékért fognak erősebben versenyezni akár a romániai nagyvárosok és az ott működő cégek, és az ott élőknek a magyar-román határok megszűnésével akár új lehetőségeik is nyílnak, Romániában munkát vállalni. A keleti országrész itt már olyan román nagyvárosokkal versenyez, mint Arad, vagy Temesvár. Ezektől a folyamatoktól, az elszívó erőtől nem tart a kormány?
Azt várjuk, hogy a határ mindkét oldalán nagy gazdasági fellendülést fog jelenteni Románia schengeni csatlakozása. Magyarországon két olyan belső periféria terület maradt, ahol tudatosan kell a gazdasági felhajtóerő megtalálásán dolgozni: az egyik a Békés megye és környéke, a másik a dél-dunántúli térség. A román schengeni csatlakozás várhatóan jót fog tenni a kelet-délkelet-alföldi területnek. Emellett nagy erőkkel dolgozunk azon, hogy a dél-dunántúli perifériát is „kiszabadítsuk”. Korábban a Miskolc-Nyíregyháza-Debrecen ipari háromszög kialakítására is sokan legyintettek, most pedig ez az egyik leginkább feltörekvő térsége az országnak. Ugyanezen metódus mentén kell haladni ezen térség fejlesztésében is.
A jövő évi kilátásokat az új Trump-adminisztráció nemcsak a háború lezárását célzó törekvésein keresztül határozhatja meg, hanem más aspektusok is szóba jöhetnek. Bejött a kormány húzása, amikor az új amerikai elnök személyére kellett fogadni, és érezhetően van egyfajta felfokozott várakozás is a magyar kormány részéről, hogy milyen pozitív változások jöhetnek a magyar-amerikai kétoldalú kapcsolatokban. Melyek lehetnek ezek a pozitív változások, és hogyan érinthetik a magyarok mindennapjait?
Szerintem keveset beszélünk arról, hogy az Amerikában bekövetkezett változások mennyire jelentősek lesznek az egész nyugati politikára nézve. Eddig az amerikai adminisztrációnak inkább geo- vagy biztonságpolitikai megközelítése volt a világrendszerváltáshoz. Most viszont kicsit mást fogunk tapasztalni. A Kínával való kapcsolatokban is azt várom, hogy a biztonságpolitikai dimenzió és az abból eredő feszültségek csökkenni fognak. A világkereskedelmi problémákhoz pedig várhatóan úgy fog hozzáállni az új amerikai vezetés, hogy lesz lehetőség a megegyezésre.
A vadnyugati típusú tárgyalástechnikákra pedig mindenki fel tud készülni, ha akar, annak érdekében, hogy jó pozíciót érjen el a tárgyalások során. Ebben a tekintetben talán Európa áll a legkevésbé felkészülten. Amiben viszont hatalmas változások lesznek, az az, hogy az új amerikai vezetés úgy gondolja, hogy Amerika akkor tudja megőrizni különleges helyét a világban, ha megreformálja saját magát. Ha rendbe rakja saját társadalmát és gazdaságát. Márpedig, ha Amerika újragondolja magát, akkor az egész világ is új pályára áll.
Vagyis itt a belső politikai átrendeződésekre kell gondolnunk, amelyeket akár másolhatnak is a világ más pontjain?
Pontosan. Újra nyílttá akarják tenni a világ leghatékonyabb államvezetési módszeréért zajló versenyt, ugyanis azt látják, hogy a rivális hatalmak államszervezete, illetve társadalom- és gazdaságirányítási rendszere jelenleg hatékonyabb, mint az övék.
Az övék, amit a Biden-kormány tönkretett. Azt is látják, hogy a saját rendszerüket gyökerestől meg kell reformálni, már nem lehet csak a rivális rendszerek „szétverésére” koncentrálni. A reformversenybe pedig nem liberális elvek alapján, hanem hazafias, amerikai elvek alapján akarnak benevezni. Az új Trump-kormányzat olyan döntéseket fog hozni, amelyek ma még elképzelhetetlenek a nyugati világban.
Ezek a paradigmatikus változások át fognak szivárogni Európába és Magyarországra is, erre fel kell készülnünk. Amiben ugyanis jelenleg Amerika nem áll jól a riválisaihoz képest, az nem a geopolitikai verseny, hanem a belső társadalmi kohézió hiánya, a közbiztonság válsága, a közegészségügy krízise, a csendben zajló drogháború, az átideologizált oktatás, a széthulló amerikai életforma, a bevándorlók inváziója. Az új adminisztráció számára ezek a legfontosabb kérdések. És ne felejtsük el, ehhez a republikánusoknak szinte teljhatalmuk lesz az első két évben, hiszen övék az elnöki pozíció, övék az alsóház, övék a felsőház, és ők vannak többségben a Legfelsőbb Bíróságban is. Ami pedig a kétoldalú kapcsolatokat illeti. Magyarország számára az a cél, hogy kedvező politikai, gazdasági, kulturális együttműködéseket alakítsunk ki, illetve a meglévőket mélyítsük. Az előző adminisztráció inkább visszabontani akarta a meglévő kapcsolatokat.
Mik a legfontosabb konkrét feladatok, célok ebben a tekintetben?
A legfontosabb prioritásunk, hogy az elmúlt négy évben beépített nehezítő tényezőket kiiktassuk: vízumkérdés, kettős adóztatás ügye. Utána lehet erősíteni az ember-ember közötti kapcsolatokat, például repülőjáratokkal vagy egyetemi együttműködésekkel, valamint lehet tárgyalni további amerikai befektetésekről. Amerika éppen hazatelepíti ipari kapacitásait, de az amerikai tőke továbbra is forog a világban és keresi a lehetőségeket. Magyarország nemcsak mint egy tízmilliós ország, hanem úgy is érdekes lehet, mint a Balkán vagy Közép-Ázsia kapuja, ahol a magyar tőke a külföldi partnerekkel együtt tud mozogni. Az a rengeteg munka, amit beletettünk az elmúlt évek kapcsolatépítésébe, most fordul termőre, de ez nem kevesebb, hanem még több munkát feltételez jövőre.
Említette, hogy az amerikai adminisztráció akár a kereskedelempolitikában megállapodásra akar majd törekedni. Ebben a tekintetben mondhatjuk akár azt is, hogy a vámkivetés kártyája egyfajta aduként van ott az amerikai tárgyalófél kezében. Ha ebből indulunk ki, akkor mi történne egy olyan hipotetikus esetben, amikor az amerikai kormány azt várná el Európától, vagy akár Magyarországtól, hogy növelje az amerikai LNG-vásárlásokat, például az orosz energiaforrás rovására?
Az amerikaiak mindig jó üzletet akarnak csinálni maguknak, de ez szerintem nem gond. A gond az, ha az európaiak nem akarnak jó üzletet csinálni maguknak. Van olyan, hogy America First, de lennie kéne olyannak is, hogy Europe First. Az európai vezetésnek képesnek kellene lennie jó pozíciókat felvennie és sikerre vinnie. Ha erről a hipotetikus felvetésről beszélünk, akkor a döntő kérdés az európaiak számára, hogy milyen áron. Ha ugyanis egy olcsóbb energiaforrást váltunk ki egy drágábbal, akkor megint lábon lőjük magunkat. De ha már energiakérdésekről beszélünk. Az sem elképzelhetetlen, hogy az amerikaiak kevesebb szénhidrogén alapú energiahordozót fognak exportálni, hiszen az új adminisztráció úgy gondolja, hogy Amerikának elsősorban ezeken keresztül kellene saját magának olcsó és hazai termelésből előállított energiát biztosítania. Ők úgy gondolkodnak, hogy számukra a zöld átállás növelné a kiszolgáltatottságot, mert a riválisok technológiái jelenleg jobbak az övéknél. Zöldítésben lassítani, fosszilis kitermelésben gyorsítani fognak, illetve a saját iparuk számára olcsó energiát fognak biztosítani.
Új világ lesz ebben is. A magyar megközelítés ebben a tekintetben más, mert más az ország kiinduló helyzete, de ha nem értjük meg, hogy ki, miért, mit csinál, akkor nem fogunk jól és gyorsan reagálni. Energia területén mi már minden fontos stratégiai döntést meghoztunk, most a végrehajtáson a sor.
Zárjuk a beszélgetést hazai kérdésekkel, ezen belül is a gazdaságpolitika terén várható változásokkal. Mit vár ettől a kormány, konkrétan az új csúcsminisztériumra és az új jegybanki vezetésre gondolok?
A miniszterelnök ebben a kérdésben is meglehetősen pragmatikus: nincs olyan, hogy ideális kormányzati rendszer, hanem mindig az ország előtt álló aktuális kihívásokhoz kell igazítani a kormányzati szerkezetet. Ahogy a Rubik-kockánál sem a színszimpátia, hanem a lépések megfelelő sorrendje a lényeg. Az Orbán-kormány ezzel a felállással nem az ismeretlenbe ugrik, 2010-ben is ez volt a szerkezet. Amikor a nagy gazdaságpolitikai fordulatot kellett végrehajtani másfél évtizeddel ezelőtt, akkor a költségvetési gazdálkodás és a gazdaságélénkítés szempontjait egy csúcsminisztériumba kellett összerendezni, és az akkor egy nagyon hatékony konstrukciónak bizonyult. Most is egy ilyen időszak következik, amikor a két terület összeműködését kell biztosítani, úgyhogy ehhez az egyszer már bevált megoldás újra működőképes lehet.
Szóval akkor a befektetőknek, államadósság-finanszírozóknak, hitelminősítőknek nem kell attól tartaniuk, hogy a 2021-es évhez fog hasonlítani a 2025-ös év, már ami a hiánynövelési kormányzati szándékokat illeti?
Van egy adatsor, ami komoly hitelességi többletet jelent a kormány számára: 2010 óta minden választási évben csökkent a költségvetés hiánya a megelőző évhez képest. Ez európai szinten is példátlan adat. Az Orbán-kormányt ezért választási túlköltekezéssel komoly társaságban nem szokás vádolni. Egész Európában teljesen más a helyzet, mint korábban volt. Kevesek egyikeként mi az idei évre vonatkozó szigorú költségvetésihiány-vállalást is teljesítjük, a jövő évre vonatkozót is teljesíteni fogjuk. A 2021-ben tapasztalt 7,1 %-os növekedést nem merném beígérni, de végre érdemi fellendülés várható – emiatt viszont szerintem egyik befektető vagy minősítő sem fog szomorkodni. A számokkal nehéz vitatkozni – főleg, ha azok rendben vannak.
2024.12.31
