Orbán Balázs beszéde a „Sikeres magyar elnökség 2024 – Esély az Európai Uniónak” című konferencián
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A néhai brit filozófus, Sir Roger Scruton mondta egyszer, hogy „Európa sokkal inkább hagyaték, mint projekt. Európa kereszténység, jogállam és az ezek elegyéből született, magas kultúra hordozója. Ha projektként tekintünk rá, azzal biankó csekként kezeljük, amit valódi fedezet nélkül bármire felhasználhatunk. Ez pedig nem jelent mást, mint Európa múltjának és ezáltal lényegének megtagadását”.
Tudom, hogy ez az idézet hétfő délután, több órányi konferencia után talán indokolatlanul hosszú és fennkölt, de mégis pontosan kijelöli azt a horizontot, amelyben a magyar elnökség működése is értelmezhető. Brüsszel ma projektként tekint Európára, az „Európa-projekt” kifejezés nemhogy szerves része, de központi eleme a brüsszeli zsargonnak. Fedezet nélküli biankó. Ez is találó, hiszen maga a kifejezés szó szerint fehér lapot, átvitt értelemben ürességet, értéknélküliséget jelent. Olyan állapotot, ahol nem kell tekintettel lenni még a valóságra sem, így elő lehet állni bármivel. És valóban azt látjuk, a brüsszeli vezetés a valóságtól egyre jobban elrugaszkodott elképzelések mentén akarja formálni a kontinens jövőjét. Ugyanis a múlt hagyaték: nemcsak kötelez, de segít kijelölni az irányokat is. Nemcsak az olvasható ki belőle, hogy kik vagyunk, hanem az is, hogy mit szeretnénk, és végső soron mi az, ami az érdekeinket szolgálja. Ezzel a valóságtól elrugaszkodott biankó vezetéssel és brüsszeli túlerővel szemben szállt síkra a magyar elnökség, hogy megmutassa, másként is lehet.
A mi elnökségünk vezérlő elve ugyanis végső soron éppen az volt, amit Roger Scruton is állít. Az, hogy Európa nem projekt, nem valami tabula rasa, amit tetszőlegesen tele lehet firkálni. Nem egy gyökértelen képződmény, melyet akármerre vagy akárhogyan lehet kormányozni. Európa történelme és hagyatéka az, ami lényegileg európaivá tesz minket, ezért a kontinens sorsát is csak erre tekintettel lehet jobbra fordítani. A magyar elnökség ezen politikai vállalkozása szerintem sikeres volt. A magyar elnökség képes volt mintát adni Európának akkor, amikor erre a legnagyobb szükség volt. Ezért én a mai konferencián elhangzottakból kiindulva összegyűjtöttem három tanulságot, ami az elnökség után leszűrhető, és további három, a jövőbe mutató cselekvési elvet arra vonatkozóan, hogy miként kell az elnökség örökségét folytatni. A magyar elnökség nemcsak bizonyította, hogy létezik másik út, hanem azt is megmutatta, hogy ez az út járhatóbb annál, mint amit Brüsszel ránk és a többi tagállamra kényszerít. Kezdjük az elmúlt félév tanulságaival.
Az első tanulság: nincs lehetetlen, csak tehetetlen elnökség. Ha egy, az európai hagyatékra építő politikai erőnek van egy világos célja, amit el akar érni, akkor azt még ebben a borzalmas állapotban lévő Európai Unióban is el lehet érni. Az elnökség pedig világos célként tűzte ki, hogy az Európai Uniót sújtó legnagyobb válságok tekintetében mutassa a megoldás irányát. Bár ilyen válságból egy is elég, jelen pillanatban legalább hárommal kell megküzdenie az Uniónak. Minden brüsszeli ellenszél ellenére komoly eredményeket értünk el az európai békefolyamat tekintetében. A békemisszió feltette a napirendre a béke ügyét. A Budapesti Deklarációval visszajátszottuk a kezdeményezést a tagállamok kezébe, hogy az elmúlt évek elhibázott brüsszeli gazdaságpolitikája helyett versenyképességi fordulat történhessen Európában.
Az elnökségünk alatt kiderült, hogy a Bizottság által erőltetett migrációs paktum messze nem élvez átfogó támogatást a tagállamok körében. Így a migrációs válság megoldását sem ettől, hanem a határok megerősítésétől és a kibocsátó országokkal való együttműködéstől lehet várni. Három legyet ütöttünk egy csapásra. Sikerült Európa mindhárom válságterületét tekintve tekerni egyet az európai politika potméterén, és ennek köszönhetően ma egy kicsit tisztábban hallható az adás. Tisztábban lehet hallani, mit jelent, és mit ró ránk az európai örökségünkből fakadó kötelesség. Mint ahogy tisztában lehet hallani azt is, mit akarnak az európai emberek. Békét, erős és versenyképes gazdaságot, a migráció lezárását. Mindez a magyar elnökség nélkül nem történhetett volna meg.
A második tanulság, hogy a közepes az új nagy. Ez nem valami félresikerült magyarázkodás, ezek a tények. Európa hagyományosan nagy és erős államai ugyanis meggyengültek. Az együttműködés közhelyszerű motorjának számító német–francia-tandem mindkét országa komoly gondokkal küzd. A német gazdaság 2023-ban 0,3%-kal, tavaly pedig 0,2%-kal csökkent. Arra, hogy a német gazdaság két egymás utáni évben zsugorodjon, emberemlékezet óta nem volt példa. Franciaországban pedig úgy elszállt a költségvetési hiány, hogy sorra buknak bele a kormányok tervezett megszorító csomagokba. Az így létrejött hatalmi vákuumot két oldalról próbálják betölteni. Egyfelől ezt jelzi, hogy a brüsszeli intézmények bizony elkanászodtak. Az Európai Parlament zsarolja az Európai Bizottságot, a Bizottság pedig egyre inkább politikai bizottságot játszik, amely a tagállamok akarata ellenére viszi végig a saját projektjeit. Ebben a felállásban is az Európai Tanácsnak lenne az a feladata, hogy a döntéshozatalban a tagállami érdekeket képviselje. A Lisszaboni Szerződés ratifikálása óta azonban ez a hatás jóval kevésbé érvényesül. A Tanács ugyanis állandó elnököt, külügyi képviselőt kapott, akik sokkal inkább a brüsszeli bürokratákat képviselik a Tanácsban, nem pedig a Tanács nemzetállami vezetőit a bürokráciában. De szerencsére a magyar brüsszeli elnökség azt is bebizonyította, hogy az Európa nagy államai által hagyott politikai vákuumot a közepes méretűnek gondolt tagállamok is képesek kitölteni. A magyar elnökség ennek ékes példája.
A magyar elnökség megmutatta, hogy egy közepes méretű ország is lehet teljes értékű, nagy és fontos európai politikai szereplő. A magyar elnökség megmutatta, miként lehet garantálni, hogy ne a bürokraták, hanem az európai emberek érdekei érvényesüljenek az európai politikában úgy, ahogy arról a miniszterelnök úr is beszélt. Ráadásul ez a hatás csak fokozható ezen országok együttműködésével. Megmutattuk, hogyan kell csinálni – ideje, hogy végre az európai emberek mutassanak utat a brüsszeli bürokráciának.
A harmadik tanulság pedig az, hogy az előrelátás és a stratégiai gondolkodás az európai politikában is kifizetődik. Az előadásomat azzal kezdtem, hogy Magyarország az európai hagyaték talaján áll, és a magyar elnökség ebből a megállapításból értelmezhető. És a dolog úgy áll, hogy ez az európai hagyaték az, amely egyáltalán lehetővé teszi a jövőről való stratégiai gondolkodást. A magyar és az európai történelem tapasztalatai voltak azok, melyek azt mondatták velünk, hogy bizony fel kell készülni például Donald Trump győzelmére. És mi voltunk az egyetlenek, akik készültünk is erre, s már korán jó kapcsolatot építettünk ki az Amerikai Egyesült Államok elnökével.
A bürokraták most meg csak kapkodják a fejüket, hogy miként viszonyuljanak mindehhez. Régen az volt a kissingeri kérdés, hogy kit hívjon fel, ha Európával akar beszélni. Ma már az a kérdés, hogy felhívnak-e Brüsszelből egyáltalán valakit. Ugyanígy mi voltunk azok, akik megmondtuk, hogy a háborút nem lehet szankciókkal megfékezni, és a szankciók csak ártanak Európának. Oroszország gazdasága 2023-ban 3,6%-kal nőtt. Előzetes becslések szerint a tavalyi növekedésük még ennél is nagyobb lesz. Európa pedig jó, ha az 1%-os növekedést elérte tavaly. Megmondtuk azt is, hogy Európának önálló geopolitikai tényezővé kell válnia, és értelmes kapcsolatot kellene kialakítania Kínával. Ez nem történt meg, és most ott tartunk, hogy Brüsszel egyszerre akar kereskedelmi háborút folytatni az USA-val és Kínával. Mindezt úgy, hogy Európa világgazdasági kibocsátása, az Európai Unió mindhárom szereplő – ha Oroszországot is idevesszük – közül a legkisebb. Nem jó stratégia. Ezért a mi példánk is mutatja, hogy valódi stratégiai felismerések a tagállamok felől érkeznek Európába. Itt él még az európai örökség. Európa történelme nélkül csak kapkodás, meglepődés, indokolatlan keménykedés, stratégiai fejetlenség van, mint ahogy Brüsszel példáján látjuk. Európai örökség nélkül nincs stratégia. Ha már a stratégia is szóba került, a tanulságokon túl tartozom három jövőre vonatkozó cselekvési elvvel, amit érdemes követni, hogyha a magyar elnökség céljaiért a jövőben is akarunk küzdeni.
Az első, hogy a brüsszeli elit leváltását fel kell gyorsítani. A tagállamoknak vissza kell venniük az Unió irányítását. Minél hamarabb érjük el ezt a célt, annál hamarabb fordul jobbra a kontinens sorsa. Szerencsére a nemzeti szuverenista és patrióta erők együttműködése sosem volt ilyen szoros, mint napjainkban, erről nagyon sok előadó beszélt ma is. A munkát, amit a magyar elnökség elkezdett, ebben a szövetségi rendszerben lehet és kell is folytatni. Mi már az ingujjunkat is feltűrtük, de van, aki még csak a zakóját készül levenni. Minél hamarabb kezdjük, annál hamarabb tehetjük újra naggyá Európát, ahogy azt az elnökségi jelmondat is megfogalmazta.
A második, az elnökségből fakadó célkitűzés, hogy meg kell akadályozni, hogy a Washingtonból kiszorított demokrata vezetés Brüsszelbe tegye át a székhelyét. Brüsszel nem Moszkva, de nem is Washington. Akinek ez nem tetszik, annak csak annyit tudunk üzenni, hogy alászolgálja.
A harmadik céltételezés pedig inkább irányelv, olyan valódi irányelv, amely bár európai tapasztalatokon alapul, de Magyarországra is vonatkozik. Ez pedig, hogy képesnek kell lennünk őszintén és tényszerűen megfogalmazni a saját érdekeinket és céljainkat, minden külső behatástól függetlenül. Ebben pedig legfontosabb vezérlő csillagunk nem lehet más, mint a történelmünk által ránk ruházott hagyaték, őseink látásmódja, tapasztalata, értékvilága. Ez tesz minket egyedivé. Ez a mi belénk égetett titkos kódunk, amit nem lehet feltörni se Washingtonból, se Brüsszelből, se Moszkvából, se Pekingből. Ahogy szokták mondani, incorrect password, access denied, nincs hozzáférés. Ha erre az örökségre tekintettel cselekszünk, akkor Európa, Magyarország és minden európai nemzetállam megint úr lehet a maga portáján. Ez szerintem a magyar elnökség legfontosabb tanulsága. Rajtunk a sor, hogy a magyar EU-elnökséget értékelő konferencia zárultával a tanulságokat tettekre váltsuk, visszaadjuk Európának azt a nagyságot, melyet a történelme és öröksége folytán megérdemel. Sok sikert kívánok mindenkinek ehhez a feladathoz.
Köszönöm a vendéglátó jogán is, hogy eljöttek, és hogy velünk együtt töltötték ezt az egész napot!
Köszönöm szépen.
2025.01.20
