MCC Budapest Summit – beszéd
MCC Budapest Summit – beszéd
Budapest, 2025. 06. 03.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink!
Nagy örömmel üdvözlöm Önöket a Mathias Corvinus Collegium újabb nemzetközi konferenciáján! Ilyenkor szokás szerint az a feladatom, hogy néhány szóban bemutassam a Mathias Corvinus Collegiumot. Bízom benne, hogy ezt évről évre egyre rövidebben kell majd megtennem, ugyanis örömmel látjuk, hogy egyre többen ismerik az MCC nevét és tevékenységét itthon és külföldön egyaránt.
Intézményünk néhány éve még egy sajátosan magyar kezdeményezésként indult, mára viszont több országban is jelen vagyunk – már Brüsszelben is működik irodánk. Az MCC a magyar gondolkodás egyediségét tükrözi: egyszerre tudományos műhely, think tank és oktatási intézmény.
Nálunk a kutatás, a szakpolitikai elemzés és az oktatás egymást erősítve, szervesen kapcsolódik össze. Programjaink több mint 7500 diákot érnek el harminc központban Kárpát-medence-szerte, az általános iskolás kortól kezdve egészen a posztgraduális képzésekig. A diákjaink nemcsak tanulnak, hanem vitáznak, táboroznak, utaznak is, és olyan kiváló nemzetközi előadókkal találkozhatnak, mint akik ma is itt vannak velünk.
Az MCC Summit ennek a küldetésnek a része. Ez már nem az első alkalom, hogy együtt gondolkodunk, és remélem, nem is az utolsó. Beszéltünk már oktatásról, családról, most pedig egy hasonlóan fontos témát járunk körül: a technológia és a társadalom kapcsolatát. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a konferencia nem áll meg Budapesten: további tizenkét városban folytatódnak a programok. Mert hisszük, hogy legalább két dolognak, a nemzetnek és gondolatnak nincsenek közigazgatási határai. Nálunk a két dolog egybeesik.
Kedves Barátaim!
Engedjék meg, hogy mondanivalómat egy személyes történettel kezdjem. Végignézve az arcokon, különböző korosztályok képviselőit látom, de talán nem tévedek nagyot, ha azt feltételezem: sokunk számára meghatározó moziélmény volt az eredeti Jurassic Park.
Bevallom, én hétévesen láttam a filmet, és teljesen a hatása alá kerültem. A rohangáló dinoszauruszok, a veszélybe sodródó gyerekszereplők, a feszült és félelmetes jelenetek izgalma könnyen magával ragadja az embert, de egy gyerek számára talán kicsit túl erőteljes is az élmény. Nem is igazán értem, hogy a szüleim miért engedték, hogy megnézzem a filmet. Emlékszem, hogy a moziban az édesanyám többször megpróbálta eltakarni a szememet, és körülnézett, hogy ki tud-e menekíteni a teremből. Szerintem ő sem ilyen élményre számított, de nyilvánvalóvá tettem számára, hogyha megpróbál kivinni a moziból, akkor óriási botrányt csapok. Így a béke kedvéért hagyta, hogy végignézzük a filmet. Az viszont biztos, hogy a film és a mozi élménye később is velem maradt. Felnőttként többször is újra megnéztem, és ezek az újranézések már nem az akcióról, hanem a mondanivalóról szóltak.
Van egy jelenet, ahol a Jeff Goldblum által alakított Ian Malcolm – aki matematikus, és nem mellesleg ő film erkölcsi iránytűje – egy munkaebéd során fejti ki aggályait a parkot megálmodó Hammond professzornak és a befektetőknek. Miközben az ügyvéd már a leendő bevételen ámuldozik, Malcolm egy másik kérdésre irányítja a figyelmet: a felelősség és az önfegyelem problémájára.
Azt mondja: „Önök a világ eddigi leghatalmasabb erejét fedezték fel, és úgy bánnak vele, mint a gyerek, aki elcsente az apja pisztolyát”. A végét pedig ismerjük: „jól kezdődik, aztán jön a futás meg a sikítás”.
A technológia társadalomra gyakorolt hatását könnyű észrevenni, ha – mint a Jurassic Park alapjául szolgáló könyvben – végül valóban húsevő dinoszauruszok szállnak partra Los Angelesben. De az igazság az, hogy a technológia akkor is formálja a társadalmat, ha nem vesszük észre. Mint ahogy akkor is, ha örömmel fogadjuk a változást, és akkor is, ha egyszerűen csak nem gondolkodunk róla.
Hogy a technológia mennyire hat a társadalomra, azt jól példázza egy klasszikus vicc is. A viccben egy férfi büszkén meséli a barátjának, hogy az áruházban már automata borotvagép működik – csak be kell dobni egy érmét, bedugni a fejet, és a gép tökéletesen megborotválja az embert. A viccbeli barát azonban kétkedve kérdezi: „De hát mindenkinek más a fejformája!” Mire a válasz: „Igen, de csak az első alkalommal.”
Ez az a tanulság, amelyre a Jurassic Park is – sok egyéb mellett – rámutat. A technológia könnyen maga alá gyűri az embert. Hiába hatékony egy megoldás, ha végül embertelen eredményre vezet. Ezért van szükség minden technológiai újításnál önfegyelemre és felelősségre. Akkor is, ha a veszély nem látványos, nem azonnali, nem hollywoodi – mert ha az önfegyelem és a felelősség hiányzik, akkor előbb-utóbb mindig jön a futás meg a sikítás.
Kedves Diákjaink!
Sokan sokféleképpen járultak hozzá a modern technológia kialakulásához, de ha egy valakit tudok ajánlani a fiataloknak, akkor az Francis Bacon, a brit tudós és államférfi. Őt nemcsak az intellektuális kíváncsiság vezette, amikor lefektette a modern tudomány és technika alapjait. Bacon a brit korona magas rangú tisztviselője volt, és saját bevallása szerint az vezérelte, hogy „saját nemzete hatalmát gyarapítsa, saját országát virágzóvá tegye.”
Úgy gondolta, hogy ennek érdekében meg kell fejtenünk a természet titkait, és az így megszerzett tudást kell a kezünkbe kell vennünk. „Hatalommá kell formálni a megszerzett tudást” – mondta Bacon. Az emberek életét ezáltal jobbá, az országunkat erősebbé kell tennünk. Ennek eszköze a technológia. Vagyis a technológiai fejlődés ebben az elképzelésrendszerben nem egyszerűen technikai ügy, hanem társadalmi program is.
Ma, majdnem négyszáz évvel Bacon halála után, nyugodtan kijelenthetjük: az általa elindított program működik, és komoly eredményeket tudhat magáénak.
A technológia és a tudomány forradalmasította az életünket. Az emberek hosszabban, egészségesebben, reményeink szerint nagyobb szabadságban, jobb körülmények között élnek, mint valaha. Azok az országok, amelyek kezében magas szintű technológia van, sikeresebbek, gazdagabbak és erősebbek, mert nagyobb jólétet tudnak biztosítani a polgáraiknak.
Ráadásul a program nemcsak működik, hanem egyre gyorsabban is halad. Egy tanulmány szerint az emberiség történetében 24 olyan technológiai újítás jelent meg, amely alapjaiban formálta át az életünket. A kezdetektől az 1700-as évekig a 24-ből 12 ilyen találmány született meg. Az elmúlt háromszáz évben szintén 12 innováció jelent meg. Ebben a gyors fejlődésben az a legdurvább – hogy ilyen profánul fogalmazzak –, hogy ezek fele, tehát 6 újítás az elmúlt 50 évben jelent meg. A fejlődés tehát nemcsak folytatódik, hanem egyre gyorsul is. Azt gondolom, hogy Bacon példája és a Jurassic Park figyelmeztetése egyaránt világos: a technológia nemcsak tudás, hanem annál jóval több is. Ha felelőtlenül bánunk vele, súlyos következményekkel járhat. Ha viszont elzárkózunk tőle, azzal csak a saját gyengülésünket okozzuk. A világ halad, és aki nem tart vele, az lemarad.
A digitális technológiákat övező viták egyik legfontosabb terepe ma éppen az oktatás. Egy laptop segítheti a tanulást, de el is vonhatja a figyelmet. A mesterséges intelligencia gyorsíthatja a fejlődést, de ki is kerülhetjük vele a klasszikus okosodást. A felvetett dilemmákra – megítélésem szerint – végső soron magának a társadalomnak kell választ adnia. A mi politikai berendezkedésünkben ez a döntés a választók útján történik meg. Egy demokráciában nem egy algoritmus, de nem is egy távoli hivatal, hanem a közösség, a választópolgárok közössége mondja meg azt, hogy mit kezdjünk a technológiával, melyik technológiát hogyan használjunk. Ez a jog őket illeti meg.
Ezért fontos, hogy Európa nemzetei és mi, magyarok is megőrizzük szuverenitásunkat mind a technológiai áramlatokkal, mind a nemzetek feletti szabályozási kísérletekkel szemben. Ha nem akarjuk, hogy a technológia szétzilálja a társadalmat, de nem is akarunk lemaradni a fejlődésről, akkor meg kell tartanunk a demokratikus döntéshozatal jogát. Mert demokrácia nélkül nincs szabadság – de nincs fejlődés sem.
Nem véletlen, hogy az Európai Unió gyengén teljesít mind a szabadság, mind a demokrácia, de a technológia és az innováció területén is. Brüsszel egyszerre ellenfele a nemzeti alapon szerveződő demokratikus döntéshozatalnak, és túlszabályozással nyomja agyon az innovációt. Az uniós gazdaság nehézségeiről szóló Draghi-jelentés szerint Európában jóval kevesebb műszaki értelmiségi kerül ki az egyetemekről, mint máshol. A világ top 20 európai klaszteréből 8 kínai, 6 USA-beli és csupán egyetlen egy európai.
Ha az Európai Unió továbbra is központosítással, túlszabályozással válaszol a kihívásokra, akkor a jövőt nem itt, Európában találják majd ki. És ahol nem találják ki a jövőt, ott marad a stagnálás és a lemaradás.
Magyarország nem engedheti meg magának a stagnálást és a lemaradást. Ezért mi ellene tartunk ezeknek a törekvéseknek. Nem támogatjuk a túlszabályozást, ahogy gyakran öldöklően harcolunk az ellen is, hogy az európai innovációra szánt forrásokat háborúra vagy Európán kívüli országok életben tartására költsék el.
Hiszünk abban, hogy Magyarország a következő évtizedekben képes lesz megtalálni az egyensúlyt a prosperitás, a technológiai fejlődés és a társadalmi béke között. Ez nem minden országnak sikerül majd, de nekünk sikerülni fog.
Öt pontot emelnék ki, amiért Magyarország egyike lehet azon országoknak, amelyek képesek megőrizni ezt az egyensúlyt, és képesek sikeresek lenni.
Első pont: úgy fejlesztjük az egyetemeinket, hogy mind az intézmények, mind a hallgatók megállják a helyüket az új technológiai környezetben. Magyarország a nemzeti össztermék 2 százalékát költi felsőoktatásra, és ezzel az unió élvonalába tartozunk. Emellett az elmúlt években átalakítottuk az egyetemi működés intézményi és törvényi kereteit. Az új szisztéma nagyobb szakmai szabadságot és a piaci szereplőkkel folytatott szorosabb együttműködést tesz lehetővé a magyar egyetemek számára. Ennek köszönhetően nőtt a műszaki és az informatikai szakokra jelentkezők aránya a magyar felsőoktatásban
Második pont: innovációbaráttá tettük a közoktatást. Korszerűbbé tettük a képzési struktúrákat, nagyobb hangsúlyt helyeztünk a gyakorlati tudásra. 2024-ben a magyar kormány 96 milliárd forintot fordított 31 szakképző intézmény technológiai modernizációjára. Az eredmény már látszik: Magyarország a világ 33. leginnovatívabb országa, és a gyártási csúcstechnológiák terén pedig az élvonalba tartozik.
A harmadik ok, amely a magyar siker garanciája lehet, hogy a gazdaságpolitikánk a konnektivitásra épül. Mára elmondhatjuk, hogy Magyarország a nyugati és keleti technológia találkozási pontjává vált. A nyitott és kiegyensúlyozott gazdaságpolitikánk lehetővé teszi, hogy egyszerre vonzzuk a nyugati és a keleti befektetőket. Ez nemcsak gazdasági, hanem politikai és kulturális előnyt is jelent: összeköt, párbeszédet teremt, együttműködést hoz létre. Magyarországon mára szoros nyugat–keleti együttműködés alakult ki az autóiparban, az akkumulátortechnológiában, az információs és kommunikációs szektorban, a gyógyszeriparban, a vegyiparban és az élelmiszeriparban.
A negyedik ok, hogy Magyarország energiaellátása stabil és sokszínű. Ez az innováció szempontjából is kulcsfontosságú, hiszen a leginnovatívabb technológiák gyakran a legenergiaigényesebbek is. Ezért egyszerre támaszkodunk a már bevált és a legmodernebb technológiákra. Épül a Paks II, miközben Azerbajdzsánnal és más közép-ázsiai partnereinkkel is együttműködünk. Új zöldáram-folyosó készül a Fekete-tenger alatt, és közben rekordokat dönt a hazai napelem-kapacitás: 2025 tavaszára elértük a 7800 megawattot, a hazai áramtermelés egynegyedét már a Nap adja.
Végül az ötödik ok: innovációbarát szabályozási és gazdasági környezetet hoztunk létre. 2010 óta folyamatosan nőnek a kutatás-fejlesztési ráfordítások: GDP-arányosan 1 százalékról 1,4 százalékra emelkedtek, nominálisan pedig közel a három és félszeresükre nőttek. A magyar állam ma több mint két és félszer annyit fordít innovációra, mint másfél évtizede. Ez a teljesítmény nem a véletlen műve, hanem a magyar gazdaságpolitika tudatos döntése: nálunk az innováció nem akadály, hanem lehetőség.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Azt mondják: „Ami az ember fejében megfogan, azt véghez is tudja vinni.” Más szóval: a helyes cselekvés mindig a helyes gondolkodással kezdődik.
Csak akkor tudjuk megőrizni a tájékozódási képességünket ebben a gyorsuló, technológiai átalakulással teli világban, ha értelmezzük is, ami történik körülöttünk. Ha meghallgatjuk egymást. Ha merünk vitatkozni arról, hogy merre van az előre. Létezik ugyanis valami, amit semmilyen mesterséges intelligencia, semmilyen fejlett rendszer nem tud helyettesíteni: ez pedig az emberi gondolkodás. Ezt a leghatékonyabban a közösségben lehet művelni.
Mi az MCC-nél ebben hiszünk. Ezért hoztuk létre az MCC Summitot is: hogy évről évre teret adjunk a párbeszédnek, a vitának, a közös gondolkodásnak – és azon keresztül a közös cselekvésnek is. Ehhez kívánok mindannyiuknak jó hangulatot, érdekes előadásokat és tartalmas beszélgetéseket.
Köszönöm, hogy meghallgattak!
