Mandiner: Visszatérő lidércnyomás
Egy rossz rémálomnál csak az rosszabb, ha kiderül: nem is álomról van szó, a minket körülvevő lidércnyomás maga a valóság. Ilyen valóra vált rémálom volt Magyarországon a megvalósult kommunizmus, annak minden évtizedével. Szerencsére sem az álombéli, sem a valódi rémképek nem tartanak örökké. Negyven év múltán úgy hagytuk magunk mögött az elnyomást, mintha börtönből szabadultunk volna.
Mi, magyarok és közép-európaiak, az egykori keleti blokk országai azzal a bizonyossággal élhettük életünket, hogy a kommunizmus tényleg összeomlott, már csak történelem, s bizonyosan nem tér vissza. De aztán telt az idő, és azt kellett látnunk, hogy az eszme, ami nyomorba döntötte fél Európát, mégis képes visszatérni.
Alejandro Peña Esclusa könyvéből megtudhatjuk, hogy mi magyarok és közép-európaiak ezzel a tapasztalatunkkal nem vagyunk egyedül. A venezuelai író, gondolkodó, politikai elemző érzékletesen számol be arról, hogy miként éledtek újjá – a nemrég elhunyt Tellér Gyula szóhasználatával élve – a megalvadt kommunista struktúrák az 1990-es évek Latin-Amerikájában. Peña Esclusa segít nekünk felismerni egy fontos igazságot: az a kommunizmus, amit mi, közép-kelet-európaiak ismertünk, s amely véres diktatúrák formájában szedte sokmillió áldozatát, valójában a kommunizmus legprimitívebb formája volt.
Léteznek, és léteztek jóval kifinomultabb kommunisták is. Például az olasz kommunizmus egy főideológusa, Antonio Gramsci, aki már száz évvel ezelőtt megértette, hogy nem a termelési és tulajdonviszonyokba kell erőszakkal beavatkozni, hanem előbb a kultúrát kell megváltoztatni. Őt, és a hozzá hasonlókat hívjuk kulturális baloldalnak. Szerintük úgy kell átformálunk a társadalmakat, hogy azok ne idegenkedjenek a kommunizmus eszméitől. Mert alapjában véve minden jó érzésű, családját szerető és nemzetére büszke ember idegenkedik a kommunizmustól, s komoly szellemi erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy ez ne így legyen.
Kétes dicsőség, hogy e módszer másik szellemi atyja Gramsci mellett éppen hazánk szülötte, Lukács György, a híres-hírhedt kommunista filozófus volt. Peña Esclusa idézi is Lukács szavait könyvében: „Az értékek világméretű fordulata nem jöhet létre a régi értékek megsemmisítése és újak létrehozása nélkül”. Éppen ebben áll a kulturális baloldal harcának a lényege: a hagyományos értékek kiüresítésében, hiteltelenné tételében és végül felszámolásában.
Latin-Amerikában ezért a hadműveletért a Sao Pauló-i Fórum nevű szervezet felel. Nagy és befolyásos hálózat, de a velük szembeszálló helyieknek van egy hatalmas előnyük hozzánk, európaiakhoz képest: a Fórum nyílt lapokkal játszik. Résztvevői fennen hirdetik, hogy ők bizony kommunisták.
Nálunk, Európában ennél összetettebb a helyzet. Ha szétnézünk kontinensen, a történések tekintetében nagyon hasonló helyzetképet látunk. Az európai progresszív erők át akarják formálni a társadalmakat, fel akarják számolni a hagyományos értékeket. Csakhogy nekik eszükbe nem jutna saját magukra kommunistaként hivatkozni, a nyitott társadalom híveinek mondják magukat. Valójában azonban nincs különbség a latin-amerikai kommunisták és Európa nyitott társadalmának mérnökei között. A keresztény vallásban, a nemzetekben és a családokban egyformán az osztályuralom és az osztályönzés intézményeit látják. Nem csoda hát, hogy mindkét erő a családot támadja a legnagyobb intenzitással. Ezen belül is gyermekeinket vették célba. Tervük az, hogy a kulturális baloldal témái mentén – legyen az bevándorlás, genderpropaganda vagy woke-vírus – szembefordítsák egymással a gyermekeket és a szüleiket.
Peña Esclusa könyve fontos számunkra, mert napvilágra hozza, kik ellen küzdünk. De azt is megmutatja, miért küzdünk, és mik az értékeink. Vagyis nemcsak diagnózissal, de egyfajta terápiás javaslattal is szolgál.
Alejandro Peña Esclusa: A Sao Pauló-i Fórum kulturális háborúja. Gabriel Méry-RATIO, 2023.
