Mandiner: A magyar Európa-politika elmélete és gyakorlata
„Mi a magasságbeli Isten bosszúja vagyunk, ő küldött minket rátok ostorul; ha abbahagyjuk üldözésteket, akkor elfogtok és megöltök bennünket.” Kemény szavak. A Képes krónika szerint ezt felelte Lehel és Bulcsú Konrádnak az augsburgi vereség után, mikor az uralkodó afelől érdeklődött, hogy miért indítunk hadjáratokat Nyugat-Európába. Érdemes elidőzni a szavak felett. Az isteni bosszú, bár a mai nyelvben idegen és drámai, lefordítható és megérthető. Azok vívták ki, akik letértek a helyes útról, s ez már a magyarságot is veszélyezteti. Azt, hogy a krónikák mennyire színezik a történteket, nehéz megmondani, de nem is kell. Egyrészt ennyi elfogultság minden nemzetnek jár, másrészt a szövegből kiderül, miként vélekedtünk magunkról a krónika keletkezésekor.
Az üzenet egyértelmű: dolgunk van Európával, ha nem térítjük vissza a helyes útra, vele bukunk mi is. Ez az értelmezés pedig időtálló, hiszen lényegében ma is érvényes. Meghökkentő, de a magyar Európa-politika ezer éve összegződik ebben az összetett mondatban.
Augsburgra vereségként emlékezünk. Egyértelművé vált, hogy hadjáratokkal nem lehet sikert elérni. De a célokat nem adtuk fel. Ez a felismerés vezetett a kereszténység felvételéhez, az államalapításhoz. Európai államként jobbak az esélyeink, mint barbár hordaként. Bentről talán könnyebb, mint kintről. Ezer év történelme igazolja mindezt. Azóta sok minden megváltozott, de a magyar stratégiai gondolkodás alapkövei egyáltalán nem. Ugyanott élünk, nagyjából ugyanazok a szomszédaink, hasonló fenyegetések érnek minket, és a törekvéseink sem mások. Érdemes észben tartani a dolgot!
Sőt, ennek fényében érdemes ránéznünk az Európai Tanács múlt heti ülésére, ahol a tagállamok elfogadták az Oroszország elleni hatodik szankciós csomagot. Szörnyű háború a szomszédban, az oroszok pusztítanak, az ukránok szorulnak vissza, s ránk köszönt a globális élelmiszer- és energiaválság kora. Ebben a helyzetben gondolja Brüsszel megoldásnak az olajembargót. Hazánk nélkül is megcsinálhatták volna, de végül nem tört meg az egység, létrejött a csomag, s felmentést kaptunk a nélkülözhetetlen csővezetékes szállítás alól. Ha a jövőben az EU el akarná törölni a felmentvényt, azt csak szintén az Európai Tanács egyhangú döntésével tehetné meg. Így képesek leszünk viszonylag épségben átvészelni az előttünk álló időszakot, megvédjük a családtámogatást, a rezsicsökkentést, a teljes foglalkoztatást és a nyugdíjakat. Az infláció miatt a bankoknál és az energiaszolgáltatóknál keletkező extraprofit nagy részét különadóként elvesszük, és a hadsereg megerősítésére, a rezsicsökkentés megvédésére fordítjuk. A költségvetésihiánycél teljesül, a magyar emberek biztonságban vannak, közben a csővezetékes olajszállítás és az új adónemek együtt válságállóbbá teszik Magyarországot.
De mi lesz Európával? Az energiaárak az egekben, az infláció északon tombol, a költségvetés a délieknél romokban. Közben egyre többet hallani egy hetedik csomagról, amely a gázszállításokat is érintené. Ennek a fele sem tréfa, az orosz gáz hiánya szó szerint lekapcsolná a fűtést és a világítást Európa több országában. S ha Európa bedől, a bukást mi sem kerülhetjük el. Akárki nyerje is meg a szomszédban zajló küzdelmet, ebben a háborúban Európa veszíteni fog. Az oroszok még nyerhetnek, az ukránok még nyerhetnek, a kínaiak és az amerikaiak is, de mi biztosan nem. Ilyenkor a ballépések hatása megnő: nem elég, hogy az unió elvesztette azt a képességét, hogy egy vele szomszédos konfliktust megakadályozzon, maradék erejével épp lábon készül lőni önmagát. Ha van akut feladata a magyar Európa-politikának, akkor az ennek a megakadályozása. Azt kell tennünk, amiben a legjobbak vagyunk: meg kell próbálnunk visszaterelni Európát a helyes útra. Ideje újra feltűrni az ingujjakat.
