John Mearsheimer professzor „Great Power Politics in the 21st Century & The Implications for Hungary” című előadása előtti bevezető gondolatok (Nemzeti Közszolgálati Egyetem)

“Tisztelt Professzor Úr! Tisztelt Rektor Úr! Tisztelt Egyetemi Vezetés, Egyetemi Polgárok!

Nagy örömünkre szolgál – mondhatom az egész Tanácsadó Testület nevében –, hogy professzor urat Budapesten köszönthetjük. Igazán megtiszteltetés számunkra, hogy a nemzetközi kapcsolatok ilyen neves szakértője idelátogat hozzánk. Ugyanakkor köszönet illeti a Századvéget is, amiért elhozta őt ide nekünk, és mert lefordította ezt a kiváló könyvet.

Azt kell mondanom, ez a látogatás, több mint időszerű. Professzor úr volt az, aki az elsők között jelezte, hogy a Nyugat és Oroszország kapcsolatában rossz irányba mennek a dolgok. Akkor sokan nem vették komolyan a figyelmeztetést, vagy egyenesen rossz néven vették azt. Mára mindannyian tudjuk, hogy sajnos Mearsheimer professzor úrnak igaza lett. És bár általában az ember szereti ha igaza van, lehet, hogy ebben a speciális helyzetben talán ő maga is eltekintett volna ettől. Mert ez sajnos azt is jelenti, hogy a szomszédunkban háború dúl. És ahogy a dolog kinéz, ez a háború még itt is lesz velünk egy darabig.

Ráadásul úgy tűnik, hogy elég sokan vannak, akik a háború folytatásában érdekeltek. Az oroszok talán, hiszen eddig csak a háború súlyos árát fizetik, anélkül, hogy céljaikat elérték volna. Az Egyesült Államoknak sincs ellenére a harcok elhúzódása, hiszen azzal csak nagy rivális gyengül meg még jobban, miközben az USA gazdasági állja a sarat. Ukrajna is folytatni akarja a háborút érthető okokból, hiszen melyik ország szeretne területi veszteségekbe beletörődni?

Európának ezzel szemben a legkevésbé sem érdeke a háború, és mégis: a hivatalos álláspont tulajdonképpen háborúpárti. Sőt, Brüsszel szerint a békére és az egyensúlyra való törekvés nem lehet érték, és nem lehet legitim álláspont. Az úgynevezett idealisták, mint oly gyakran, az elvont erkölcsre hivatkozva kívánják eltakarni a valóságot: a háború éltetésében való szerepüket és felelősségüket. Közben figyelmen kívül hagyják azt is, hogy Európának hogyan és miképpen tud ártani a háború, miképpen fenyeget minket a nukleáris eszkaláció, rajtunk csattannak a szankciók, nálunk szalad el az infláció, nálunk van energiaválság.

Mint minden világtörténelmi esemény alkalmával, az elemzők és a hozzáértők most is szívesen élnek történelmi párhuzamokkal. Vannak, akik a második világháborút emlegetik. Álláspontjuk szerint a háborút megelőző kudarcos müncheni egyezmény mutat rá, hogy nem szabad egyezkedni az agresszorral. Mások a hidegháború visszatérését vizionálják, és katonai, ideológiai, gazdasági blokkok létrejöttét jósolják.

Szerintem van ennél jobb párhuzam is: 1914 és az első világháború kitörése. Akkor is, ahogy most is már jóval a háború előtt elindult a fegyverkezési verseny és a katonai blokkok létrejötte. Mindenki azt hitte, hogy ez önmagában elég elrettentő lesz ahhoz, hogy Európa elkerülje a vérontást. Az államok igyekeztek oldalt választani, a két katonai blokk valamelyikéhez csatlakozni, így remélve védelmet. Nem vették észre, hogy ezzel épp egy világméretű konfliktus előkészítésében vesznek részt.

Mert volt egy tényező, ami minden emberi számítást felülírt. Ezt a tényezőt pedig úgy hívták: birodalmi ideológia. Ma már értjük, hogy 1914-ben a nagyhatalmak miért tévedtek. Épp a professzor úr könyve mutat rá, a birodalmi ideológia az idealizmus egy sajátos formája. A birodalmi ideológia hatására teszik félre az államok a józan realizmust, és kezdenek olyan konfliktusba, amelynek ők maguk sem képesek felmérni a következményeit. 1914-ben egészen pontosan ezt történt.

Isaiah Berlinnek van egy híres és találó szembeállítása, ami nagyon jól rámutat a realista és az idealista politikacsinálás különbségeire. Eszerint kétfajta világlátás van a politikában, amelyek hasonlatosak a rókák és a sündisznók gondolkodásmódjához, stratégiájához. A rókák természetesen ravaszak és mérlegelők, képességükben fejlettek, és ami a legfontosabb: a cselekvés előtt felmérik az adott helyzetet, és aszerint tesznek vagy nem tesznek dolgokat.

A sündisznók ezzel szemben egy fontos dolgot tudnak, egy nagy elméletük van a világról, és vonakodnak beismerni a hibáikat. Amikor a sajátjukkal ellentétes véleménnyel találkoznak, vagy ha valamit nem tudnak megoldani, akkor összekuporodnak, és csak várják, hogy eltűnjenek a problémák.

A külpolitikai stratégiaalkotásban is vannak komplex gondolkodású, megfontolt, realista rókák és az egyetlen eszmének mindent alárendelő, csőlátású, liberális sündisznók. Szerintem lényegében erről szól A nagy téveszme. Aki anélkül gondolkodik, hogy a cselekvés előtt felmérné a terepet, aki úgy cselekszik, hogy fontosabb számára egy eszme igazolása, mint a végkifejlet, az sündisznó módjára téves utat követ.

Félreértés azonban ne essék, a róka ravaszsága nem azt jelenti, hogy a realisták mind harcolni vágyó, számító érdekkövetők. Azt jelenti, hogy a realisták képesek éleslátással megérteni a helyzetet és saját szerepüket, illetve képesek mérlegelni a következményeket. A nagy realista Machiavelli is arról beszél, hogy építs gátat, hogy elkerüld Fortuna balszerencséit: azaz törekedj a pusztítás elkerülésére, az egyensúly megtartására.

Kedves Hölgyeim és Uraim!

Mi, magyarok jól beszéljük a realizmus nyelvét. Magyarország ezer éve realista külpolitikát folytat.

Szent István királyunk az államalapításkor nem a németektől, hanem magától a pápától kérte a koronát, amivel elérte, hogy senkinek nem váltunk a hűbéresévé. Ezt a magyar tankönyvek is így tanítják. Arról viszont már nem írnak, hogy ez nem magától történt így. Az akkori két nagyhatalom, a nyugati keresztény Német-római Császárság és a keleti keresztény Bizánci Birodalom közé ékelődött Magyarországnak az volt a feladata, hogy egyensúlyt teremtsen. Szuverenitásra volt szükségünk ahhoz, hogy az országot és az ország ügyeit saját magunk szervezhessük meg, a külpolitikát önállóan alakítsuk.

Amikor mégsem az egyensúlyteremtésben, hanem a birodalomépítésben gondolkodtunk, annak mindig meglett a maga böjtje. Gondoljunk csak a középkorban a galíciai, északkeleti irányú területfoglaló próbálkozásokra akár Könyves Kálmán, akár fia esetében. II. András részvétele a keresztes hadjáratokban érdemi katonai eredményt nem hozott, viszont a belpolitikai feszültségeket felerősítette. Nagy Lajos királyunk nápolyi hadjáratait szintén nem a Kárpát-medencei egyensúlyi szerep megteremtése, hanem a magyarok ügyétől idegen, dinasztikus megfontolások vezették. Ám a befektetett energia és pénz ellenére sem tudta elérni célját.

Viszont amikor a magyar nemzeti érdekek mentén cselekszünk, minden esetben pragmatikus, realista alapból indulunk ki. Minket nem lehet valamiféle hamis morális felsőbbrendűséggel megtörni, mert azt a magyar ész nem veszi be. Mi rendet és stabilitást akarunk Európában, mert csak így állhat helyre az egyensúly és a béke.

Mi 1914-ben is elleneztük az akkori háborút. Tisza István miniszterelnök jól látta: az egész kontinensnek csak veszítenivalója van a konfliktussal. Mi, magyarok ilyen realista alapokon állunk ma is, s ugyanezen az alapon sürgetjük a békét. Ezzel olyan illusztris és – valljuk be – egészen valószínűtlen társaságba keveredtünk, melynek tagja Ferenc pápa, Jürgen Habermas, Henry Kissinger és Elon Musk. Azon kevesek közé tartozunk, akik az első perctől kezdve a béke fontosságát hangsúlyozzák. Nem akarunk birodalmak harcmezején táncolni, és nem akarunk a fejünk fölött fegyverropogtatást hallani.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Elsőre talán meglepőnek tűnik, hogy mit keres itt egy cselekvő politikus, de mindezek alapján mégsem annyira meglepő. A politikusnak is ismernie kell a nagy gondolkodók bölcs felismeréseit. Enélkül nem lehet mérlegelni, nem lehet átgondolni a lépéseket, enélkül nem lehet stratégiát alkotni. Ezért fontos, ezért van relevanciája annak, hogy egy politikai cselekvő is olvassa, forgassa, tanulja az ehhez hasonló írásokat, és egy gyakorló politikus is el tudja mondani a saját gondolatait az olyan eseményeken, mint ez a mai. Ahogy egyébként magunk között szoktuk mondani angol nyelven: A book a day keeps the defeat away. Ezért arra biztatok mindenkit, hogy olvassunk, tanuljunk és okoljunk! Rókák legyünk, ne sündisznók!

Köszönöm, hogy itt lehetek!”