Háborúellenes Gyűlés, Hatvan – beszéd
Háborúellenes Gyűlés, Hatvan – beszéd
(Hatvan, 2026. 01. 31.)
Jó napot kívánok! Szeretettel köszöntök mindenkit! Jó itt lenni Önök között!
Hat perc Hatvanban – ezt szabták ki nekem ma a szervezők.
Engedjék meg, hogy a személyes történetemet osszam meg Önökkel.
Ha arra kérem Önöket, hogy álljanak ki valami mellett, akkor úgy fair, hogy én is beszámolok a saját motivációimról.
Nem titok, hogy az elemzői, kutatói világból érkezem. Sokáig úgy gondoltam, hogy a politikát meghagyom másoknak.
De az első tapasztalatok végül másfelé vezettek.
Arra jöttem rá, hogy Magyarországon jobb, ha az ember mindig rajta tartja a tekintetét a történelem sorkérdésein. Hiszen a történelem bekopogtat az ajtón, és mindig jobb tudni, hogy kire és mire számíthatunk, mint hogy meglepetések érjenek minket.
Most mindannyian úgy érezzük, hogy történelem itt kopogtat, és a kopogás egyre hangosabb.
Gyerekkorom egyik kedvenc regénye A Gyűrűk Ura. Tündék, orkok, trollok, varázslók – szerintem alig van olyan, aki ne hallott volna erről a világról.
Engem először mégsem a varázslatos univerzum fogott meg. Már a regényfolyam elején kiderül, honnan tudták az emberek és a hobbitok, hogy döntő csaták és nagy változások előtt állnak.
A főhősök azt vették észre, hogy egyre több furcsa alak jelenik meg a egyében. Addig nem látott félszerzetek járják az utakat. A semmiből jönnek, és a semmibe tartanak, mindenfélét beszélnek, a rossz szándékaik kitapinthatóak. Ráadásul egyre több nyugtalanító hír érkezik távoli vidékekről.
És mintha maga a természet is kibillent volna a helyéről. Váratlan fagyok jönnek. Kártevők lepik el a földeket. Felborul a megszokott rend.
A regény persze jól bánik az olvasóval. Kimondja: világrendszerváltás közeleg. A harmadkort hamarosan felváltja a negyedkor Középföldén. És hogy milyen lesz az új korszak, azon múlik, mennyire állják meg a helyüket a főhősök. Ezért nincs más út: egy időre búcsút kell mondani a megszokott életnek, és cselekedni kell.
Most mi is egy világrendszerváltás közepén vagyunk. Nekünk is cselekednünk kell. Ilyenkor az a tét, hogy meg tudjuk-e tartani magunknak és a gyerekeinknek azt a világot, amelyet közösen felépítettünk. Tudunk-e előre lépni, vagy elsodor bennünket egy rajtunk kívül álló erő, amely mindent eltöröl körülöttünk – ahogyan az elmúlt száz évben kétszer is megtörtént velünk, magyarokkal. Mert nyugtalanító hírek bőven vannak.
A szomszédunkban a modern kori történelem legvéresebb háborúja már négy éve tart, továbbra is ezrek halnak meg minden héten, ezreket soroznak be kényszerrel, és milliók nyomorognak.
Az európai elit egyre nagyobb háborús lázban ég, mindennap jönnek a harcias nyilatkozatok, eurómilliárdokkal öntik a fegyvert és a pénzt a konfliktusba.
Mi történt csak ezen a héten?
A legnagyobb német háborúpárti uszító, Manfred Weber bejelentette, hogy Európa elnöke akar lenni.
A volt ukrán külügyminiszter azért imádkozik, hogy kormányváltás legyen Magyarországon, a mostani meg bejelentette, hogy ezen dolgozik.
Az EU-s külügyi főképviselő el akarja venni a tagállamok vétójogát, miközben elismerte, hogy az ukránok által beterjesztett, csillagászati összegű, úgynevezett ukrán jóléti terv elfogadásán dolgozik. Micsoda abszurd! Nyíltan megmondták: ukrán jóléletet akarnak – a magyarok pénzén.
2026-ban életbe akarják léptetni a migrációs paktumot, amelynek a legfontosabb pontja, hogy be kell fogadni őket – ha akarod, ha nem.
2027-ben fel akarják venni Ukrajnát az unióba, és egyidejűleg le akarnak minket választani az olcsó orosz energiáról.
„Ettől teljesen függetlenül” a Tisza párt leigazolt két gázügynököt, akik ugyanezt akarják. Nekik ott van a haza, ahol a haszon.
Közben a legfőbb külügyes meg Bajnai Gordonnal közös nyilatkozatban harsogja: slava, Ukraini!
Kiderült, hogy a Tisza adóemelésekről, megszorításokról szóló kormányprogramja valójában egy konvergenciaprogram, amely a Brüsszellel való kiegyezés feltétele. Amit abban leírtak, azt meg is akarják valósítani – de a választásokig el akarják titkolni.
Zavarodott emberek, külföldi érdekkörök, képmutató politikusok, báránybőre bújt farkasok akarják megszerezni a hatalmat Magyarországon.
De, kedves Barátaim, szerencsére van remény!
Abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy együtt dolgozhatok Magyarország miniszterelnökével, Orbán Viktorral. És nyugodtan mondhatom: én ilyet még nem láttam.
Képben van mindennel. Ha egy ügyben elvarratlan szál marad, inkább kétszer is utána megy, csak hogy minden a helyére kerüljön. Ha van egy ötlete, nem bólogatókat keres, hanem ellenérveket kér. Azt akarja tudni: kibírja-e az elképzelés a vita próbáját.
Ha összegzést végzünk, a politikája is szépen megállja a helyét: eddig nem adtuk a pénzünket a háborúba, és ezért tudunk januári rezsistopot és rezsicsökkentést hirdetni, februártól béreket emelni, 13. és 14. havi nyugdíjat fizetni, a családi adókedvezményt bővíteni, a fiataloknak a lakáshoz jutásban segíteni, a vállalkozóknak újabb támogatást és kedvezményes hitelt biztosítani.
Olyan dolgok ezek, melyek a háborúpárti, brüsszelista országokban nincsenek, és nem is álmodnak róla, mert a háború elviszi minden pénzüket. Lehet, hogy ott néhányan még jól élnek, de a többség számára az élet egyre megfizethetetlenebb.
De nekünk MAGYAR kormányunk van, nem brüsszeli, ezért ezeket a dolgokat mind meg tudjuk valósítani.
És tudják, mi a legfontosabb?
Hogy Orbán Viktor ugyanazt mondja nyilvánosan, mint négyszemközt. Négyszemközt ugyanazt, mint nyilvánosan. Nincs titkos paktum.
Nincs letagadott dokumentum.
Nincs be nem vallott hűségeskü.
Itt minden egyenesben megy, nincs sunnyogás és lapítás.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A helyzet az, hogy a miniszterelnöknek szüksége van ránk.
Ilyen sorsfordító időben, ilyen elemi veszélyek közepette csak akkor tudja az országot megvédeni, ha ott állunk mögötte. Világrendszerváltás zajlik, és ebben csak akkor lehetünk sikeresek, ha mozgalommá szerveződünk.
Nekünk magunknak kell ítéletet mondanunk korunk nagy kérdéseiről. Mert a mi bőrünkre megy a játék. Beránthatnak minket a háborúba, letolhatják a torkunkon a migrációt. Ha nem vigyázunk, elveszik a magyar jövő, és ukrán jólét lesz belőle.
Brüsszeli, ukránbarát ellenfeleink, akiknek a győzelméért imádkoznak, még majd azt is elvárnák közben, hogy mindeközben ünnepeljük is őket önnön nagyszerűségükért.
Hát, egy fenét! Meg kell őket állítani. Most kell őket megállítani.
Magyar jövőt és magyar jólétet szeretnénk, nem ukránt.
Magyar békét és magyar biztonságot, nem brüsszeli háborút.
Én azért jöttem el ma ide, Hatvanba, és azért léptem a politikába, hogy ebben a küzdelemben támogassam Magyarország miniszterelnökét.
Erre kérem Önöket is!
Isten óvja Magyarországot! Köszönöm, hogy meghallgattak!
