Beszédek

Beszéd a harmincadik Becket-ünnepség alkalmából (Esztergom, 2026. február 21.)   Főtisztelendő Püspök úr! Tisztelt Elnök úr! Alkotmánybíró úr! Tisztelt Nagykövet úr! Egyházi és világi elöljárók! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!   Joghallgató koromban volt egy tárgyunk, amelyet természetesen mindenkinek el kellett végeznie – és amelytől mindenki tartott. Európai alkotmánytörténet volt a neve. Aki jogász, az tudja: ez volt az a tárgy, amely miatt november végén is úgy éreztük, már csak kettőt kell aludni karácsonyig.   Akkoriban biztosan furcsálltam volna, ha valaki azt mondja nekem, hogy az európai alkotmányjog történetéhez néha angol szentek

A „Határtalanul a Magyar Fiatalokért” hetedik évfordulóján tartott beszéd   Budapest, 2026. 02. 13.   Elnök Urak, Polgármester Úr, Hölgyeim és Uraim! Szervusztok, jó estét kívánok! Köszönöm szépen, hogy itt lehetek. Három gondolattal érkeztem. Az egyik egy mai, Barnával való beszélgetésünk során merült fel. Egy podcastban szóba került a kettős állampolgárság ügye, és Barna megkérdezte, hogy én mit gondoltam, mit éreztem a nemzetegyesítés pillanatában. A kérdés zavarba hozott, valahogy kimentettem magam, de az első érzés, amire tisztán emlékszem – akkoriban Wetzel Tamásnál dolgoztam, szóval benne voltam a sűrűjében –, az

Háborúellenes Gyűlés, Hatvan – beszéd (Hatvan, 2026. 01. 31.)   Jó napot kívánok! Szeretettel köszöntök mindenkit! Jó itt lenni Önök között! Hat perc Hatvanban – ezt szabták ki nekem ma a szervezők.   Engedjék meg, hogy a személyes történetemet osszam meg Önökkel.   Ha arra kérem Önöket, hogy álljanak ki valami mellett, akkor úgy fair, hogy én is beszámolok a saját motivációimról.   Nem titok, hogy az elemzői, kutatói világból érkezem. Sokáig úgy gondoltam, hogy a politikát meghagyom másoknak. De az első tapasztalatok végül másfelé vezettek. Arra jöttem rá, hogy Magyarországon jobb, ha az ember

Háborúellenes gyűlés, Kecskemét 2025. december 6. Sok szeretettel köszöntök mindenkit! Nagy megtiszteltetés, hogy itt lehetek. Bevallom őszintén, nagy megkönnyebbülés is. Az elmúlt pár napot Brüsszelben töltöttem – kinek mit intézett a Mikulás, ugyebár. És bizony tanulságos dolgok történtek Brüsszelben. Egy konferencián vettem részt a belga fővárosban. Mikor ott jártam, megtudtam, hogy a Fő téren ezúttal is karácsonyi vásárt rendeznek. Persze nem merték karácsonyi vásárnak nevezni, helyette Winter Wonders volt a neve, tehát téli csodáknak hívták, hogy kellően inkluzív legyen. Miközben a konferencián zajlottak a beszélgetések, egyszer csak

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Sok szeretettel köszöntök mindenkit a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Jogtörténeti Tanszéke és a Bibó István Kutatócsoport közös, Bibó örökségét ápoló konferenciáján. Nagy megtiszteltetés nekem, hogy a védnöke lehetek ennek az eseménynek. A feladatunk szerintem egyszerre megtisztelő és felelősségteljes. Meggyőződésem, hogy Bibó István örökségét ápolnunk kell, de közben azt is látom, hogy ez az örökség ma is velünk élő és létező hagyomány. Nem egy lezárt korszakot idézünk fel, hanem egy olyan örökséget, amely ma is hat ránk. Hadd említsek erre egy példát. Körülbelül egy éve

Jó estét kívánok! Sok szeretettel köszöntök mindenkit. Nagy megtiszteltetés, hogy bezárták az ajtókat, és Önök nem tudtak elmenni. Köszönöm szépen, hogy itt maradtak. A Fidesz kampányfőnökeként mondhatom, hogy ennél jobban állunk, tehát nem szükséges bezárni az embereket, és így toborozni a közönséget. Mindenesetre köszönöm, hogy péntek este is velünk maradtak, és nagyon szépen köszönöm, hogy itt lehetek. Márkákról szólt a mai konferencia, és ezúton is szeretném köszönteni az előző panel nagyrabecsült tagjait, jó volt őket hallgatni. Arra gondoltam, hogy az új Orbán Viktor-os pulcsiban jövök be,

Tisztelt Fidelitas-közösség! Kedves Barátaim! Először is engedjétek meg, hogy átadjam nektek a miniszterelnök úr üdvözletét! Éppen Győrben kampányol a háború ellen, de a lelkemre kötötte, hogy két dolgot feltétlenül mondjak el nektek. Az egyik, hogy köszönjem meg azt a munkát, amellyel politikusi és politikai közösségünk következő generációját építitek. A másik pedig az, hogy biztassalak benneteket: az előttünk álló szűk öt hónapban adjatok bele apait-anyait. A kampány környékén járja nálunk egy mondás: a kampány olyan, mint egy sportmérkőzés, az utolsó percig nem lehetsz biztos a győzelemben.

Beszéd az MCC Vezetőképző Konferenciájára Budapest, 2025. 10. 21.   Jó reggelt kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Sok szeretettel köszöntök mindenkit!   Megkülönböztető szeretettel és tisztelettel köszöntöm az MCC vezetőképző akadémistákat, az előadókat, a kedves közönséget. Örülök, hogy ilyen sokan vagyunk. Nagyon örülök, hogy itt vannak Magyarország legnagyobb tehetséggondozó intézményének konferenciáján.   A tehetséggondozás nem öncélú tevékenység, hanem befektetés. Olyan befektetés, amely hosszú távú, stabilan magas hozamot biztosít, még kamatadó sem terheli. Ráadásul egy egész közösség jár jól vele. Merthogy az MCC küldetése az, hogy az egyéni teljesítmény az ország, a nemzet

Beszéd az MCC tanévnyitóján Budapest, 2025. 09. 19. Tisztelt Professzor Urak! Hölgyeim és Uraim!  Igen tisztelt, kedves MCC-s közösség!   A régi motorosokat üdvözlöm én is a fedélzeten! Az elsősöket és a junior hallgatókat pedig szeretettel köszöntöm, Isten hozott benneteket! Sűrű nyári hónapokon vagyunk túl. Olyan nyár után találkozunk ismét, amelynek fényében nem könnyű megszólalni. Különösen az elmúlt hetek hírei érintettek meg bennünket, engem is személyesen és egy nemzeti érzelmű, az oktatásban és tehetséggondozásban mélyen elkötelezett közösség tagjait is. Nem nehéz kitalálni, hogy mire gondolok: egy amerikai kommentátor, Charlie

Beszéd a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karának diplomaátadóján   Tisztelt Elnökség! Tisztelt végzős Hallgatók! Mélyen tisztelt Szülők, Hozzátartozók! Hölgyeim és Uraim! Sok szeretettel köszöntöm önöket a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karának diplomaátadóján. Amikor önök, akik itt ülnek, évekkel ezelőtt a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet – ahogy mi mondjuk, a Ludovikát – választották, nem csupán egy szakmára iratkoztak föl. Azzal a döntéssel valami többre mondtak igent: a közösség szolgálatára. Mert a közszolgálat nem szakma, hanem hivatás. Nemcsak tudás, hanem tartás is kell hozzá. A