Bem téri ünnep
Bem téri ünnep – beszéd
Budapest, 2026. március 14.
Mélyen tisztelt Lengyel Barátaink! Kedves Magyar Honfitársaim!
„A mi és a ti szabadságotokért!” Ez a felkiáltás hangzott el a csata előtt a Bem József alatt szolgáló magyar honvédek és a szabadságharcot támogató lengyel önkéntesek ajkáról.
A lengyel nemzet 1848-ban nem aludt, hanem éberen figyelte a forradalmi Európa, különösen Magyarország minden rezdülését. A lengyelek tudták, hogy a magyar szabadság ügye a lengyel szabadság ügye is.
És ez fordítva is így volt. Magyarországon elsöprő erejű és egyöntetű volt a lengyel szabadság támogatottsága. Kossuth már április 12-én ki is mondta az Országgyűlésben: „a lengyel ügy magyar ügy”.
A lengyel hazafiak tudták, hogy ha segítik a magyar szabadságharcot, saját hazájuk felszabadításához is közelebb kerülnek.
Nem zsoldosként akartak harcolni, hanem testvérként, közös ügyért, közös szabadságért.
Azt is tudták, hogy független Magyarország nincs független Lengyelország nélkül. Ezt Kossuth Lajos tárgyalópartnere, Juliusz Falkówski lengyel forradalmi küldött ki is mondta rögtön a magyar forradalom első napjaiban.
A magyar és a lengyel sors összefonódása persze sokkal korábban kezdődött, mint 1848.
Küzdöttünk együtt az oszmán hódítók ellen, Rákóczi Ferenc Lengyelországból indította meg 1703-ban az akkori magyar szabadságharcot. Sok magyar harcolt a lengyel szabadságért a bari konföderációban. Az 1920-as csodás visztulai győzelmet pedig magyar lőszer is segítette a szovjet csapatok ellen.
Nemzeteink között immár több mint ezer éves alaptétel:
Lengyel-magyar, két jó barát, két társ, egy bajban!
Bajtárs, egy életen át.
Tisztelet Bem József tábornoknak és a szabadságharc lengyel és magyar hőseinek!
Kedves Barátaim!
Ma is igaz Kossuth egykori mondása: „a lengyel ügy magyar ügy”. Azt is mondhatnánk: vigyázó szemünket most is Varsóra kell vetnünk. Amit ma Varsóban látunk, az nem példa, hanem figyelmeztetés.
Lengyelországban pár éve megtörtént az a forgatókönyv, amelynek veszélye ma Magyarországon is fenyeget. A nemzeti és patrióta kormányt egy globalista, a brüsszeli érdekeket szolgáló formáció váltotta.
Sokan és sokáig nem értettük, hogy történt mindez. Hogy lehet az, hogy a szabadságszerető lengyel nép nem nemzeti kormányt választott? A mából visszanézve azonban nincs ebben semmi rejtély. A lengyel emberek be lettek csapva. A kampányban a globalisták a szebbik arcukat mutatták, a választások után pedig az őszintét.
Adócsökkentést ígértek, ami elmaradt. Mindenféle nagylelkű lakástámogatást helyeztek kilátásba, amelyek végül nem valósultak meg. A média politikamentessé tételét ígérték, helyette csak feltekerték a globalista propagandát.
Lábbal tiporják a jogállamot, az állami intézményeket pedig politikai leszámolásra használják. Lényegében mindent megcsinálnak, amivel ellenfeleiket vádolták. Brüsszelben pedig még tapsolnak is hozzá.
Így fordulhatott elő az a mára már elképzelhetetlennek gondolt eset, hogy Magyarországnak ismét politikai menedéket kellett biztosítani hazájukat szerető lengyel embereknek és politikusoknak.
Ezért is tudom, hogy sok lengyel barátunk van ma itt, velünk ünnepelni és emlékezni. Köszönöm, hogy itt vannak! Biztosíthatom Önöket, ránk, magyarokra mindig számíthatnak.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Lengyelország példája mutatja meg milyen az, ha egy ország kormánya Brüsszel kezében van.
Mert a teljesítetlen ígéretek mellé a lengyelek megkapták a teljes brüsszeli politikai csomagot: vagyis a genderpropagandát és Ukrajna lengyel érdekeket is felülíró támogatását. Szivárvány-napokat tartanak az iskolákban, miközben a lengyel emberek érdeke háttérbe szorul Tusk miniszterelnök politikai játszmái mellett.
A lengyelek ellen elkövetett történelmi atrocitások felett szemet hunynak, sőt azokra a lengyelekre haragszik, aki fel meri hozni azokat.
A Brüsszelből vezényelt varsói kormány elárulta a lengyel gazdákat is, és a brüsszeliek meg az ukránok oldalára állt. Még a jogos tüntetésüket sem engedték megtartani.
Ilyen helyzet az, amikor a parlamentben nem a lengyeleknek, hanem Brüsszelnek van többsége.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A magyar szabadságharc idejéből fennmaradt Bem apóról egy történet. A történet szerint a császári csapatok Szászsebesnél bekerítették Bem apót, és egy lengyel követet küldtek hozzá, hogy a megadásról tárgyaljon.
Azonban amikor Bem apó megtudta, hogy lengyel ember jön tárgyalni a császáriak nevében, kijelentette: „Olyan lengyellel, a ki most az osztrákot szolgálja, szóba se állok!”
Bem magyar katonái ezután bekötötték a követ szemét, és legalább fél óráig vezették össze vissza a táboron belül. Úgy tűnhetett, mintha a magyar tábor erősítést kapott volna, és a követ ezt is jelentette feletteseinek.
S míg az osztrák parancsnok azon töprengett, merjen-e támadni vagy nem, Bem felgyújtott pár lőporos szekeret. És ahol a császáriak gyűrűje a nagy ijedtségben kettévált, embereivel megszökött Szászsebesből.
Meg is jegyezték a magyar katonák: „Több esze van ám Bem apónak, mint az egész osztrák ármádiának.”
Ennek a történetnek két fontos tanulsága is van. Egyfelől nincs alku azzal, aki idegen érdeket képvisel. A lengyelek és magyarok szabadsága sosem lehet tárgyalásai alap.
A másik pedig, összefogva a jóval erősebbnek tűnő ellenfél eszén is túl tudunk járni. Szükség is van az összefogásra.
A lengyel szabadságot ma idegen érdekek oltárán áldozzák fel. Az a veszély fenyeget, hogy a magyar szabadság is hasonló sorsra jut.
Hallgassunk lengyel testvéreink figyelmeztetésére. Ez az utolsó figyelmeztetés, amit április előtt kapunk!
Egymásra mindig számíthatunk lengyelek és magyarok, de Európában sem vagyunk egyedül. Patrióták milliói támogatják az ügyünket.
Ha mindannyian összefogunk, nemcsak kitarthatunk, de együtt egész Európában is változást tudunk elérni. S megint úgy lesz, mint annyiszor a történelemben. A szabadság ismét Közép-Európában kap majd erőre. Ehhez csupán egy dologra van szükségünk: válasszuk mindig a nemzeti oldalt!
Niech bóg blogoslawi Polske! Isten áldja Magyarországot!
Köszönöm, hogy meghallgattak!
