„Rendeljük, hogy minden esztendőnként Szent István napját […] Székesfejérváratt tartozzunk ülleni. És ha mi jelen nem lehetünk, a nádorispány kétség nélkül ott leszen érettünk, és mi képünkben meghallgatja az ügyeket. És minden nemesek, kik jelen akarnak lenni, szabadon odagyülekezzenek.”
A fenti sorok II. András király 1222-es Aranybullájából származnak, és a magyar parlamentarizmus egy korai szakaszának bizonyítékát foglalják írásba. Mint a történelemben oly sokszor, a törvények a XIII. században is már egy meglévő rendet foglaltak írásos formába, azaz már jóval a szóban forgó dokumentum előtt is tartottak Magyarországon országgyűlést.
A diéta mindig is a legfontosabb alkotmányos intézményünk volt, s mint ilyen, a nemzet egészét megjelenítve és képviselve a királlyal együtt gyakorolta a szuverenitást. Az, hogy a parlament eszméje a nemzeti szuverenitás gondolával ilyen szervesen összeforrt, a magyar közjogi hagyományok legmeghatározóbb vonása. Ezt a felfogást képviselte a legnagyobb magyar, Széchenyi István is, amikor a reformkorban magyarul szólalt fel a pozsonyi országgyűlésen. Hiszen az országgyűlés az, ahol megvitatjuk saját, nemzeti ügyeinket, döntünk a sorsunkról, s ezt nemzeti nyelvünkön, magyarul kell tennünk.
Mindez pedig az Országház épületének motívumaiban, szimbólumaiban is megmutatkozik: nem véletlen a megannyi magyar minta és díszítőelem, és nem véletlen építészeti stílusának egyedisége, a bécsi klasszicista stílustól való eltérése sem. Kifejezi azt, amiért épült: az önálló, független és magyar nemzetet. Az Országgyűlés intézménye és épülete tehát nemcsak egy döntéshozó testület és annak székhelye, hanem egyben egy eszme megtestesülése is. Egy olyan eszméé, amelynek főbb motívumai a mai Magyarország vonásain is tetten érhetők: benne a magyar szellem önmagára ismerhet.
S ha valaki azt gondolná, ez puszta történelem – megállapítása nem is állhatna távolabb a valóságtól! Magyarország jelenleg hatályos Alaptörvénye nevesítetten hivatkozik a történelmi alkotmányos vívmányokra és a parlamenti működés ezer évére. Nádor már nincs, Fehérvár sem székesfőváros, de a magyar Országgyűlés azóta is működik.